Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928
149 mai internátus angol ágazatánál vezetik a gondolatokat; rendkivül sok ifjúsági egyesület, melyek közt vannak a szellemi fejlődés kereteit tágitók is, de vannak a megélhetés könnyítését célzók is, minők pld.: ifj. kölcsönpénztár, ruhaegylet stb. Ez időtájban létesülnek a „testgyakorda", „uszoda" s más hasonlók, melyek az ifjak testi neveléséről kívántak gondoskodni. A megpezsdült modern iskolai élet minden gondolata felmerül és mindenre van ember és mindenre jut költség, vagy az iskola szűkös jövedelméből, vagy a protestáns áldozatkészségből. Ha még megemlítem, hogy ugyancsak e korban magának országos tekintélyű főgondnokunknak gyűlést megnyitó beszédéből elhangzik az óhajtás, Sárospatakon „egyetem színvonalra kell törekedni, s az 1865 őszi egyh. ker. közgyűlés (Rimaszombaton) már tárgyalhatja a sárospataki tanárok emlékiratát: „a főiskola egyetemi rangra leendő emelése ügyében"; ugyancsak egyik ideális nyilvánulása volt P. Horváth Mária végrendelete, amely a műegyetem felállításához óhajtott alapot adni, — s az ezt bejelentő főgondnoki megnyitó önérzetes megállapítása: „A protestantizmus már nem csupán vallás-felekezet, hanem társadalmi életelv!" — és ennek egyik reprezentánsa a sárospataki főiskola: megérthetjük, hogy ref. tanárra nézvé nem lehetett nagyobb ambíció, mint sárospataki tanárnak lenni. Es ezen általános pezsdülést, lendületet, új lehetőségek megnyitását hirdető korszaknak még egy nagy alkotásáról legyen szabad szólni: ez a nyugdíj kérdés megoldása. 1862ben volt iskolánkban az első nyugdíjazás: Molnár István és Csoma Mihály veterán tanárokról ez alkalomból így emlékezik meg a közigazgatói beszéd: „. . . szerzett érdemborostyánaik felett pihenni óhajtván, nyugalomba léptek s a főtiszt. egyh. ker. érdemeik elismerését 500 forintnyi évi nyugdíj megrendelésével fejezte ki, amiért is az összes tanári kar hálás köszönetét szerencsés vagyok a főtiszt, egyh. kerület kegyes színe előtt nyilváníthatni." „Büszke örömmel hirdethetem, hogy a főtiszt, egyh.-ker. nemcsak kerület társait, hanem a külföld nagy részét is megelőzte akkor, midőn a hosszú terhes munkában belefáradt veterán tanárokat nyugdíjaztatni rendelte." És csupán azt fájlalja, hogy „áldását a családfő halála után az elszomorított s kétszeresen elhagyott családra nem terjeszti ki.'" így érthetjük meg, hogy milyen kitüntetés volt az ifjú Kérészyre, hogy Patakon tanár lehetett s ha az 1861-iki jelentkezésénél még másra esett a választás, az 1862-iki év teljesítette vágyát. Ez évben egyszerre 5 tanár lép a főiskola szolgálatába, 1 Közigazgattói tudósítás 1862—3-ról.