Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1927

4 XVIII. Évmegnyító beszéd. — 1927. szept. 10-én elmondta: Elekes Imre közigazgató. — Nem tagadom, nagyfokú elfogódottsággal állok meg e helyen, hogy mint a pataki ref. főiskola közigazgatója, Isten nevében megnyissam ez iskolai évet. E magas tisztségben végigfutva gondolatban az elődök tiszteletreméltó sorozatán, mindig kiváló férfiak nevét találom, akik koruknak legmarkánsabb képviselői, e főiskola páratlanul magasztos történetének méltó reprezentánsai voltak. Nem volt ritka, hogy egyikmásik országos jelentőségűvé lett, nem kizárólag a tudomány és a nevelés müvelése révén, hiszen azok elvontságuk miatt igen sokszor észrevétlenek maradnak a szélesebb körök előtt, hanem a magyar élettel való belső kapcsolódások kiépítése, az elméleti vagy gyakorlati élet összeköttetésének sz rencsés kézzel való összehozása révén. De ha nem is ily országos vonatkozásban, az egész sorozaton olyan nevek tündöklenek emlékezetem előtt, akik a ref. és nemzeti érzéseknek lélekformálásaban hittek, arról erős és szent meggyőződéssel hitet tudtak tenni és minden igyekezettel megvalósításán fáradoztak. Keresve e nagyszerű eredmények okát, többek közt és elsősorban abban találtam, hogy e kiváló elődöknek módjában állott és életfeladatúi tűzték ki, hogy e főiskola egyéni és történelmi karakterének kiépítése, nemes konzerválása, minden időkben érintetlen maradjon. Nem megcsontosodva, nem hideg és gőgös daccal nézve el idők és korok változásán, hanem rést nyitva a korszellem parancsoló eszmevilága előtt, de sohasem tévesztve a gerincet, azt a protestáns, közelebbről református és nemzeti gondolatot, amely isteni elvégzés következtében az időnek teljességében ezt az iskolát fundálta és nemzeti és vallási életünknek kőszálává, soha nem ingadozó bástyájává tette. E magasztos hivatásban kiváló segítségül szolgált a patinás tradíció. Ezt nem lehet felölteni, áron megvenni. Ez évtizedek és évszázadok titkos, észrevétlen fejlődése, amelynek levegője beleeszi magát fűbe, fába, kövekbe, emberi pórusokba, s ott él, gyarapodik, formálja a gondolatot és az érzést. Felséges erőforrás ez, amelyből minél többet merít valaki, annál több marad az ősforrásban s mennél többet átvesznek belőle emberek és korok, annál gazdagabb marad. Ha csak e tisztségben legközvetlenebb elődömre : Csontos Józsefre gondolok is, hatásának legfőbb titkát ebben találom: hű és ragaszkodó fia, szellemi gyermeke az ős alma maternek. Itt kezdte megismerni a magasabb tudományokat s apró gyermekkorától végig kiélte e főiskolának minden életformáját, el a rektori méltóságig, ahol rajtatarthatta kezét a kormányzó