Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

88 a másik is. (Sp. L. 1886. 8. szám.) Sz. G. e megállapításai ma is igazságok. Többször kifejezte előttünk ama felfogását, hogy ő az évvégi vizsgálatok s a censori intézmény eltörlését aggodalommal látja s nem helyesli, mert mig egyfelől a vizsgálatok alkalmával az egyházkerület, mint felügyelő hatóság küldöttei közvetlen bepillantást nyertek a főiskola életébe : addig másfelől a főiskola és egyházkerület közönsége közötti összeköttetést és jóviszonyt ápolták és erősítgették. Az ő véleménye szerint az ilyen alkalmakat nem kevesbbíteni, hanem szaporítani kellene, mert főiskolánk és ref. egyházunk magas érdekei ezt igen kívánatosnak tartják. Nagyértékű egyháztörténeti munkája Sz. G.-nak „A sárospataki ev. ref. egyház templomáról" c. műve, melyet adalékul írt a ref. egyház történetéhez. 1896-ban jelent meg Sárospatakon abból az alkalomból, hogy a sárospataki ref. egyházközség a maga 1781-ben épített templomát nagy költséggel kijavíttatta. Igen becses monográfia ez, mely az egyházközség történetét keletkezésétől, 1531-től s ebben a templomok történetét a legújabb időig tárgyalja. Fölsorolja azt is, hogy abban a korszakban, mikor egyházközségünk a sárospataki vár urainak pártfogása alatt, mintegy 130 évig, egyike volt az ország legvirágzóbb egyházközségeinek : kik temettettek az akkori református, ma r. kath. templom sírboltjaiba. (Perényi Péter, második feleségével ormosdi Székely Klárával; Perényi Borbála, a Péter leánya; Perényi Gábor és felesége : Ország ifona ; Lorántfy Mihály és neje ; II. Rákóczy Zsigmond ; Lorántfy Mária, II. Zsigmond neje; III. Rákóczy Zs. felesége, Lorántfy Zsuzsánna, II. Rákóczy György erdélyi fejedelem stb.) Egy másik, szintén igen becses dolgozatát, mely a sárospataki ref. egyházközség történetét tárgyalja: A sárospataki ref. egyház üldöztetése 1661 — 1781-ig címmel, 1917 nov. ll-én a reformáció négyszázados fordulója alkalmából tartott ünnepi egyházközségi közgyűlésen olvasta fel. (Megjelent. a közgyűlés jkvében. Szerk. Dr. Gulyás J. 16—27. 1.). Mindkét dolgozata a hiteles adatok mesteri feldolgozásával, szigorú tárgyilagossággal s finom történetírói érzékkel van megírva s legjobb e nemű monográfiáink közé tartozik. Egyháztársadalmi jellegű az egyházközségi dékányságról szóló vezércikke (Sp. L. 1885. Severus álnév alatt), melyben ez intézményt (hazai segélypénztár, szegények gondnoka) elodázhatatlanul felállítandónak tartja, viszont tanácsosnak s kívánatosnak tartja a supplicatió eltörlését. Mély ítélőképességről tanúskodó észrevételeket tett 1886-ban a Sp L.-beli vezércikkében az orsz, ref. lelkészi és tanári özvegyárva gyámintézet és a lelkészi és tanári nyugdíjintézet alapszabá lyaira, kimutatván a gyámintézetiek egyes szakaszainak hiányait vagy a humánus eljárással ellentétes intézkedéseit s félreértésekre alkalmas meghatározásait.