Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

89 Egyháztársadalmi cikkei közé sorozandók még az egyetemes tanügyi bizottság gyűléseiről (1883) s az 1881 — 82 iki zsinati törvények kihirdetése után c. vezércikke, mely az új törvények után tartott egyházker. közgyűlési határozatokkal s a törvény egyes pontjaival foglalkozik, Autonomia álnév alatt. Ugyancsak ez álnév alatt értekezik „Kormányzati rendszabály tervezet a sárospataki ref. főiskolában" c. cikkében (Sp. L. 1883), melynek nyomán komoly értékű vita is támadt, s válasz Kun Zoltánnak c. cikkében, mely szintén a kormányzati rendszabály egyes pontjaival foglalkozik. c) A főiskola történetét tárgyaló művei. Kétségtelen, hogy Sz. G. sok értékes s új adataiknál fogva maradandó becsű dolgozatot írt, melyek az irodalomtörténet, művelődés- és egyháztörténet stb. körébe tartoznak. Azonban ránk nézve mégis a legbecsesebbek, legértékesebbek a főiskola történetét tárgyaló művei. E tekintetben Szombathy Jánosnak, az 1823ban elhunyt kiváló pataki tanárnak és könyvtárnoknak, a főiskola kiváló történetírójának működése s jó példája volt rá hatással, akinek két alapvető nagy műve (A sárospataki iskola vagy collegium históriája s a Biographia professorum) közül életében (kiadó hiányában) egyik sem jelent meg s halála után is csak az egyiket adja ki Erdélyi János 1860 ban a főiskola háromszázados ünnepére ; a másiknak meg egy része jelent meg magyar fordításban a Sp. Füzetekben. Sz. G. Szombathi műveiből ismerte s szerette meg a főiskola múltját, változatos, viszontagságos (bujdosásokban gazdag) történetét. Mint könyvtárnoknak állandóan alkalma van forgatni, olvasni, tanulmányozni Szombathi eredeti kéziratos fóliánsait, miközben bámulattal, csodálattal adózik a hangyaszorgalmú, kiváló előd emlékének s bizonyára már az első benyomások eleven hatása alatt meleg érdeklődés, igaz szeretet támad lelkében nagymúltú tanintézetünk történetének minden részlete iránt s attól kezdve különös beccsel bír előtte minden legkisebb adalék, mely a sárospataki főiskola múltjába egy vagy más oldalról bevilágít. (Sp. L. 1915. 59.) Szombathi História Scholae-jának 1860-iki kiadását, saját használatára úgy kötteti be, hogy mindenik levél után egy tiszta levél álljon az ő odaírandó jegyzetei számára. E jegyzetek között, melyek jórésze a Perényiekről, Dobókról, Lorántfyakról, Rákócziakról szól, érdekes pl. az, amelyben Lorántfy Mihály 1614-ben keli végrendelete alapján kimutatja, hogy Lorántfy Zsuzsánna nagyanyja: Horthy Erzsébet volt és nem Horváth Erzsébet, mint Nagy Iván híres művében olvassuk. Egész tanári s könyvtárnoki működése folyamán figyelemmel kísérte a főiskola történetével kapcsolatos müveket és folyóírati közleményeket s az új, eddig ismerdtlen adatokat nagy lelkigyönyörűséggel jegyezte be adatgyűjtésébe, illetőleg dolgozta be