Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1914

21 •szenvedélyével mindent elkövetett, hogy a sárospataki ref. egyház hegyen épült várrá legyen és messzire íényljék az ö világossága. Midőn 15 évvel ezelőtt, az elöljáróság szives marasztalása dacára, nyugalomba vonult, a főiskola minden tényezőjének és barátjának őszinte jókívánságai és hálás szeretete kisérte, most, amikor örök nyugalomra hunyta le, — a volt tanítványainak ezrei által annyira tisztelt és szeretett professor, megfáradt szemeit, ismét az őszinte szeretet meleg és kegyeletes érzései kisérték el utolsó útjára. Kérészy István, a nem mindenkinek adatni szokott 80 év után, mint igaz ember és hü munkás, családját rajongásig szerető édes atya nyugodtan és boldogan válhatott meg a mulandóság hazájától. Reá elmondhatjuk, hogy áldás volt élete, áldott legyen emlékezete. Temetése 1914. augusztus hó 10-én d. u. 5 órakor, a főiskola udvaráról, nagy részvét mellett ment végbe. A temetési szertartást Nóvák Lajos főiskolai lelkész végezte s tartott az elhunyt egyéniségét, jellemét hiven feltüntető szép temetési beszédet. A sírnál pedig az elhunyt akaratának megfelelöleg Csontos József főgimn. tanár, az elhunytnak egyik tanítványa vett búcsút a főiskola tanári kara és régi tanítványai nevében a halálra megérett, öreg tanártársunktól. Eltávozott az élők sorából Soltész Ferenc is, kit már az emberek csaknem egy századon át megszoktak Sárospatakon, utóbbi időben pedig főiskolánk kertjében, ődöngve sétálni. Hozzá tartozott városunkhoz, főiskolánkhoz úgy, mint egy évszázados tölgy, mely ha kidül, ürt hagy maga után, mely mindenkinek feltűnik, úgy vagyunk Soltész Ferenccel is, bár az utóbbi időben, mint meggyengült aggastyán bolyongva vonszolta sokáig munkabíró szervezetét, önmagával s emlékeivel hangosan társalogva s takarítva maga előtt a lehullott, sárguló faleveleket. Félt az elmúlástól, mely végre neki is meghozta, földi munkásságának koronáját. Hosszas, fájdalom nélküli gyöngélkedés után 1914. április hő 30-án következett el reá nézve a megváltás •órája, a már csak pislákodó mécs végképen kialudt.