Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1914

18 most harctéren hősi halált halt hősökről tanulhatnak s köztünk élő hősöket láthatnak gyermekeink. Ezeknek tiszteletére ős követésére kell őket tanítani. Kiváló súlyt kell fektetnünk a földrajz tanításra, s az ezzel kapcsolatos térkép olvasásra és rajzolásra. Az így nevelt ifjakból nem lesznek hazaárulók, pénzimádók és panamázó hadseregszállítók, hanem lesznek büszke és önérzetes magyar katonák, hazánknak mindenkor biztos és erős oszlopai. Halálozás. A halál angyala bőkezűen szedte áldozatait nemcsak a harcok, a dicsőség mezején, de itt főiskolánk falai között is. Mig amott hazánk reményei áldozták fel magukat hazánk jövő boldogságáért, itt, a mi csendes munkamezőnkön érett kalászok dőlnek ki, kik erejüket évtizedes békességes munkák között égették el, szintén megtámadott édes hazánkért. Szivos Mihály, Kérészy István és Soltész Ferenc egymásután költöztek el az örökkévalóság hazájába. Fiatalságunk közül gr. Szapáry István joghallgató és Szentimrey László gimn. I. oszt. tanuló voltak azok, kik még korán hagyták itt ezt a fájdalommal teljes, földi •életet. Szívós Mihály életének 74-ik, nyugalmazott tanárságának 12-ik évében, 1914. évi aug. hő 6-án, reggel fél kilenc órakor hunyt el A megboldogult 38 éven át volt a főgimnázium hivatásszerű rendes tanára és tíz éven át volt főiskolai pénztárunknak ellenőre. Működése maradandó emléket hagyott fenn részére főiskolánk történetébe, elhunyta őszinte, mély fájdalmat ébresztett a főiskola tanári karában s a megboldogult minden tisztelőjének szívében. Tanári karunk külön, e célra összehívott, köziskolaszéki ülésben áldozott az elhunyt veterán tanártársunk emlékének. Tanári karunk külön gyászjelentést adott ki, a gyászbaborúit család előtt testületileg megjelenve fejezte ki részvétét s az elhúnyt érdemeit jegyzökönyvében örö-