Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910

Közigazgatói jelentés a főiskola 1910—1911. évi életéről. 1. Az 1910—11. iskolai év általános képe. Főtiszteletü Elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Hivatali elődöm, főiskolánk érdemes prorektora a főiskola életéről, munkásságáról, anyagi, szellemi és erkölcsi állapotáról itt, e helyen felolvasott jelentéseiben, beszámolóiban két-három éven át is mindig sötét képeket rajzolt: Meduza-föröl, Pandora-szelenceröl szólott, viharokról emlékezett, amelyek átzúgtak főiskolánk felett, elpusztították vetéseinket, gazzal és iszappal borították be mezőinket, s nyugtalanságot és keserűséget csaltak ki kebleinkből . . . Én olyan szerencsés vagyok, hogy a lefolyt s immár végnapjaihoz siető 1910—11. iskolai évről megnyugtatóbb, színesebb, derűsebb képet rajzolhatok. Azok a viharok, amelyek részint a debreceni, részint a budapesti lapokból főiskolánk ellen zúdultak s amelyekben a sértett önérdek rideg kíméletlenséggel gázolt végig legszentebb intézményeinken, ez intézmények őreinek becsületén, tisztességén, s amelyek annál fájdalmasabbak voltak, mert „nem az ellenség, önfia vágta sebét" főiskolánk büszke homlokára, •— az előző években, úgy látszik, kiadták erejűket, kitombolták dühöket s a lefolyt iskolai évben már csak egy-egy távoli, halk hangú dörgés, egy-egy elkésett s egyre gyöngébb villámlás juttatta eszünkbe az előző évek romboló zivatarját. Ezek az elkésett, erejökvesztette villámok, dörgések a nagyközönséget is hidegen hagyták s főiskolánkat