Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907
26 hogy a pataki tanári kart tartom a sárospataki főiskolának, úgy ma is ez a véleményem. A sárospataki főiskola emelkedési színvonala attól függ, hogy milyen a sárospataki főiskola tanári kara. Minden törekvésem az volt tehát, hogy a sárospataki főiskola tanári karát mind magasabb és magasabb színvonalra igyekezzünk emelni, oly egyéneket válasszunk, nyerjünk meg, a mégílresűlt kathedrákra, akik képesek a sárospataki főiskola jó hírnevéhez képest munkálkodni: de ehez, hogy ilyen egyéneket nyerjünk meg, nagy küzdelmeket kellett nekünk is vívnunk az anyagiakkal. Mindjárt, talán második évében annak, hogy gondnokká lettem, első dolgom volt az. hogy az akkori koriílmenyekhez képest még igen sok pénznek látszó Összeggel, 200 forinttal emeljük fel a tanári tizetest. Ma már ez igen csekélynek látszik I raim. de méltóztassanak a 25 esztendővel ezelőtti időkre visszagondolni, az akkor igen nagy pénz volt és nagy mesterség volt azt a pénzt előteremteni. Azonkívül jöttek azután a többi dolgok fokozatosan, sorban, amelyek —• mondom — mindig gondjaim közé tartoztak, hogy hogyan kellene ezt a tanári kart anyagilag biztossá tenni. Igaza van tehát a tanári karnak, hogy cselekedni igyekeztem, de ezért — mondom — hála Istennek, hogy adott elég erőt azoknak a, betöltésére. De a hálának egy része, a köszönetnek egy része vonatkozik az igen tisztelt tanári karra is, inert a, tanári kar munkatársam volt nekem, segített engem munkáimban és bálával tartozóm a, tanári karnak azért, hogy ebben a nehéz időszakban, amikor még csak oly csekély fizetése volt a sárospataki tanároknak is. mint más intézetekben, habár talán itt valamivel több is lehetett, inint másutt, de ez a tanári kar még akkor is a súlyos • anyagi viszonyok között sem volt türelmetlen s meggondolta, hogy sem a gondnokok, sem a főtiszt, egyházkerület nem képes egyszerre mindent előteremteni a legjobb akarata mellett is az ő anyagi támogatására. Ezt köszönöm a sárospataki főiskola tanári karának a, múltban, a múlt nehéz időkben s köszönöm általában azt a bizalmat, ragaszkodást és szeretetet, amelyet úgy működésem iránt, mint személyem iránt ez alkalommal is kifejezni méltóztatott. (Éljenzés.) Igaz, hogy talán némileg rá is szolgáltam erre az oly nemes lelkületű egyének előtt, akik tudják értékelni az emberi jóindulatot. Talán megérezte ez a- tanári kar. hogy a 25 esztendő alatt azoknak a, tanároknak, akik idősebbek voltak, talán velem egykorúak vagy abba a, kórba esők, barátjuk, vagy sokszor, mint testvérük voltam : megérezte ez a tanári kar bizonyosan, hogy annak ifjú részéhez, mindig atyai szeretettel és indulattal viseltettem. Ez nem tartozott ridegen az én gondnoki kötelességemhez, de
