Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907

^^ki f épol szolg Azo^Hoghoz is Í iunkatársát tekin^JWT kívánom, főiskolai tanári kar, amint a szónok úr is mél" époly hűséggel szolgálja a főiskola ideáljait és szolgáltam. Az Isten éltesse a sárospataki főiskola >ghoz is akarok egy pár szót szólani. Az ő üdvözletüket is köszönöm. K¡»szőnöm Nemes Ifjúság, hogy megemlékezett, arról, hogy én Önök érdekében egyszer-másszor igyekeztem valamit tenni. Megemlékezett különösen a szónok úr arról, hogy én az évtnegnyitó alkalmával vagy egyébkor is buzdító beszédeket szoktam intézni az ifjúsághoz. Nemes Ifjúság !. líz nekem kötelességem is volt, szívesen is tettem, mert óhajtottam azt, hogy az ifjúság felismerje a maga helyzetét, azt a célt, amely felé kell törekedni és a kormányzóság és az egyházkerület nevében nekem ezt az ifjúságot folytonosan buzdítani, inteni és figyelmeztetni kellett, hogy azt a pályát, amelyre vállalkozott, itt a főiskola kebelében a maga számára előkészítse. Nemes Ifjúság! Az én gondnoki munkálkodásomnak itt az ifjúság érdekében nem ez a főértéke, nem azok az apró beszédek vagy intelmek, hanem az én általános iskolai politikám: vagy nem a magamé, hanem az IgazgatóTanácsé és az Egyházkerületé; és pedig nem 25 éves politikája ez az Egyházkerületnek; én is hagyománykép vettem át, hanem százados egyházpolitika, amely a helvétiai vallástételt követő eklézsia tendenciája volt eleitől fogva. Első sorban az, hogy ne csak azok tanulhassanak, akiknek arra vagyoni- előnyeik vannak, hanem hogy tanúihassanak a szegény emberek is. Ne csak azok boldogulhassanak a nevelés és tudás által, akik talán bársonyban vagy bíborban születtek e világra, hanem azok is, akik kunyhóban látták meg az első nap sugarait, hogy azok is emelkedhessenek az evangyéliom szellemében, nevelés által oly polcra, ahol hasznos szolgáivá válhatnak az egyháznak, hazának és társadalomnak. Én, amit sokan talán kicsinyelve, gúnyosan szoktak mondani néhol, hogy a sárospataki főiskola a szegények iskolája, dicsőségének tartom a Tiszáninneni Egyházkerületnek, hogy az ¿500 esztendő óta és ¡íz még ma is, amikora szegény embereket úgyszólván ki akarják