Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907

18 mindkét csoportnak egy-egy bentlakó rendes tanár felügyelete alá helyezése. Viszonyaink között ez a családi rendszer látszik a legcélszerűbbnek és a legtöbb áldást Ígérőnek Ifjúsági egyesületeink ebben az évben is mind megalakultak és többnyire élénk munkásságot folytattak; sőt az év vége felé, a gyakori tüzesetek hatása alatt, felelevenedett az egy idő óta szünetelő Ifj. Tűzoltó Egyesület is s rövid fennállása alatt is igen jó szolgálatokat tett már a vész idején s érdemesítette magát a polgárság hálájárá és mindnyájunk elösmerésére. Az Akadémiai Tornaegylet pedig már két év óta fáradozik egy céllövő osztály felállításában s buzgalmával és a főiskolai és a katonai hatóságok támogatásával odáig érlelte az ügyet, hogy szervezése csupán a hadügyminisztériumon fordul meg, melyhez főiskolánk fegyverek kiszolgáltatásáért folyamodott. Kérésünk teljesülését bizonyosra vesszük, mert a minisztérium több középiskolának ajándékozott már fegyvereket és akkor a jövő évtől kezdve a mi ifjúságunk is kiképzést nyer majd a honvédelmi tekintetben oly annyira szükséges és fontos céllövészetben. íme, főt. Elüljáróság, m. t. Közönség, főiskolánk mult évi képe általánosságban. Változatos kép ez, a komor és élénk színek váltakozásával, de egészében véve még sem összhangtalan. Szerencse, hogy ez a kép hálás vásznakra van festve: a tűnő időre, az én papirosomra és az emberi szivekre. Az idő folyvást változik, múlik; változásával és múlásával befödi vagy elhomályosítja a legrikítóbb, legbántóbb színeket is alig s egy-két év után, szépen beillik régi társai, az egyenletesebben festett képek közé. Az én papirosom az Értesítőbe jut és ott krónikává válik, melyet higgadtabb kedéllyel, tárgyi ösmeret kedveért lapozgat majd egy ideig az olvasó, mignem arra is a multak sűrű leple borul, amely alá legfeljebb ha egy-egy történetbúvár vet éles tekintetet. Az emberi szivek, óh hát azok meg nemcsak az érzékenykedésre, hanem a bocsánatra, a feledésre is hajlandók; az a nagy szeretet pedig, mely ami főt. Elüljáróságunk és tanári karunk szivét dobogtatja, lehetetlen, hogy meg ne találja a kiengesztelődés áldott útját, mely a főiskola életének békés vírányain vezet a haladás, a boldogulás felé. , Áldja meg az Isten a mi főt. Elüljáróságunkat hozzánk és főiskolánkhoz hajlandó szívvel! Áldjon meg minket, a tanárokat . a főt. Elüljáróság iránti hálával és tisztelettel, mindkettőnket a a bizodalom és egyetértés lelkével, hogy vállvetett, hű, önfeláldozó