Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907

19 munkásságunk által új nleg új fény derüljön e sok hányattatáson és sok dicsőségen átment, mindnyájunk által szeretett, féltett főiskolára; küzdelmünk, türésünk és önzetlenségünk jutalma legyen nyugodt öntudatunk és az elösmerés, mellyel még a késő ivadék is áldva emlegesse neveinket! 2. Az iskolai év nevezetesebb eseményei. A nagy szünidő vége felé, aug. 20-ikán örvendetes és mégis megható ünnepség folyt le főiskolánk még néptelen, csendes falai közt: főiskolánk 1862. július 10-én érettségizett növendékei jöttek össze itt első, 45 éves találkozásra. 1862-ben 57-en voltak, ma már csak 27-en, de sorsa ezek közül is 7-nek ösmeretlen és a 20 közül csak 6-an jelenhettek meg, ú. m.: Dr. Kiss Á/on udv. tanácsos, ny. paedagógiumi igazgató; nógrádi Pap Gyula salgótarjáni ügyvéd, a Petőfi Társaság tagja; Osváth Dániel ragályi, Péter József szőlősardói, Porzsolt Ádám tiszaszentmártoni és Seres József martonfalvai lelkészek, kikhez H. Kiss Kálmán nagykőrösi képezdei igazgató, a vérség, barátság és a főiskola iránti olthatatlan szeretet hármas sz. jogcímén szívbéli sz. buzdúlással csatlakozott. Megható, szívet hódító alkalom volt ez. Az élet nemes harcaiban, érdemei alatt megtörtnek látszó, őszülő alakok újjászülettek, megifjodtak s ajkaikon a szó, szemeikben a tűz és óh, a könnyek is, e mindennél hódítóbb szónokok egytől-egyig azt hirdették, hogy az élet fáradalmai és küzdelmei sokat, sokat kitörölhettek szívökből, de a baráti szeretetet, a főiskola iránti hálát és hűséget legkevésbbé sem. Az Ég kedvezése tartsa, áldja meg őket továbbra is. Az 1907—8. isk. évet szeptember 10-ikén nyitottuk meg a főisk. templomban tartott istentisztelettel és igazgatói beszéddel. Éneklés és Nóvák Lajos főisk. lelkész alkalmi s különösen egyetértést és békességet esdő imádsága után ugyanő, mint akad. és közigazgatő intézett a tanuló ifjúsághoz beszédet. Szívökre kötötte, hogy mint a társadalom, a haza, az egyház jövendő munkásai és vezérei, szorgalmasan tanuljanak, míveljék szívöket — leiköket, edzzék akaraterejüket, munkaképességöket; evégből a gyengébb tehetségűek kettős szorgalmat fejtsenek ki, az erősebb képességűek magántanulmányozásra fordítsák üres idejöket. Buzdította őket, hogy kiváló gondot fordítsanak jellc-mök képzésére, mert jellemes, becsületes emberekre legnagyobb szüksége van a társadalomnak.