Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

13 jelentőségű mozgalom indult meg arra nézve, hogy a vallástanítást a legalsó foktól a legfelsőig reformálni kell. Egyházi és világi férfiak nyílt őszinteséggel sürgetik, hogy a vallástanítás számára új útakat kell kijelölni ós pedig a modern theologia. a modern világnézlet szellemében, mert a mostani vallástanítás nem felel meg a tudományos haladás követelményeinek. Ez az oka aztán, hogy a nép, különösen a mívelt elem, a vallástanítás által nyújtott alap birtokában, nem tudván szívének, lelkének kiirthatatlan vallási szükségletét megfelelő módon kielégíteni, az egyháztól elidegenedik, annak ügyei iránt közönyös lesz s az ilyen egyének homlokára aztán az egyház mindjárt siet odaütni a vallástalanság bélyegéti Pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyen emberek alapjában véve nem vallástalanok, hanem egyszerűen hiányzik lelkűkből a megnyugtató összhang a vallásos és tudományos igazság között; mert vallásos érzésüknek, vallásos világnézlet üknek a hitvallások, a káték tartalma nem felel meg. Egészen helyesen gondolkoznak tehát azok, akik a vallásosság hanyatlásának okát a vallástanítás korszerűtlen voltában is keresik s annak új alapokra való fektetését hathatósan sürgetik. Hermann M.

1 a vallástanítás reformjáról értekezven, a valláserkölcsi érzés intensivebb nevelése céljából legfőbb óhajáúl tekinti, hogy a confessionalis tankönyvek, a katekismusok, az iskolából távolittassanak el, mert azok vagy pártiratok voltak, vagy azokká lettek. Pártszellemet és meghasonlást pedig a gyermeki szhbe plántálni nem szabad! Nekünk nem szükséges többé a hitvallás betűjének dogmájában hinni. A hitvallási könyvek többé kevésbé egy liizonyoa kor theologiai felfogásának tudományos formái, amelyeket nem úgy kell tekinteni, mint határköveket, amelyeken túl a szellemi előhaladás meg van tiltva. -— Nem tagadja ő hogy a hitvallási könyvek a mi atyáinkra gazdag áldást árasztottak és a zivataros időkben vezércsillagokúi szolgáltak, de hangsúlyozza, hogy az, amit mi úgy tekintünk, mint egy letűnt kor vallásos fejlődésének tiszteletre méltó emlékoszlopát, már nem illik be a mi világnézletünk keretébe. A mi hitünk nem tantételek hívésétöl függ. Jézus maga dogmatikát a szó valódi értelmében nem tanított. Tanítványai közül mindenik a maga módja szerint tanította azt, amit i Protestantenblatt 11)04. 4. sz. 158—159. 1.