Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

101 több embert a versenytérre, de ezt a körülményt már — mint minden rosszat — kezdjük szinte megszokni. Ez egyetlen pályamű szerzője olyan fegyverzettel lépett a küzdőtérre, mely teljesen biztosíthatta több esetleges versenytárssal szemben is a sikert, a győzelmet. Lelkesedik tárgyáért, ifjúi meleg tűz hevíti értelmét, bár ez utóbbi nem forrott ki még egészen; a küzdés a gondolatokkal, a teljesen még meg nem tisztúlt mélyebb bölcsészeti eszmékkel itt-ott észrevehető munkáján; azonban kiváló szorgalommal és kellő kitartással mélyed belé Schopanhauer műveinek tanúlmányozásába ; gondolkodik és elmélkedik; a tényeket helyesen állapítja meg ós azokat meg is bírálja és végűi olyan módon tudja az idegen német nyelvi köntösből kihámozott gondolatokat elsajátítani, hogy azok azonnal megtalálják a nem mindig elég szabatos ugyan, de elég helyes magyar kifejezésüket, viszont a Schopenhauer életének előadása ós jellemének rajza oly eleven, oly színes képekben gazdag stílusban van megírva, hogy ez a rész határozott írói képességről tanúskodik, mely idősebb embernek is becsületére válnék. Műve, amint a kérdés fogalmazva van, természetszerűleg három részre oszlik Az elsőben tárgyalja Schopenhauer életét és jellemét 63 lapon; a másodikban (a 97-ik lapig terjedve) ismerteti és bírálja Schopenhauer általános metaphisikai világnézetét, a harmadik részben ethikáját ós pessimismusát ismerteti és bírálja. Schopenhauer életének ós jellemének rajza, mint fentebb is említettük, teljesen sikerűit. Műve második és harmadik részének legnagyobb hibája az, hogy nem keresi fel azt a gyökeret, nem tárgyalja egyrészt azon ismerettani előfeltevéseket, melyekből Schopenhauer metaphysikai világnézete, másrészt azon psychologiai alapelvet, melyből ethikája mintegy önként kisarjadt. Szerző nagy érdeme, hogy mindeniit Schopenhauer eredeti müveiből veszi anyagát, nem ismertetésekből vagy másod, harmadkézből, de míg főművét „A világ mint képzet és okozat" („öie Welt als Wille und Vorstellung") alaposan ismerteti, doktori dissertatioja „Az okság tótelének négyes gyökeréről" érdemetlen mellőzésben részesül. Innen van, hogy az összefüggést a Kant és Schopenhauer világnézete között sokszor vagy szem elől téveszti vagy helytelenül fogja fel. Ebből származik az a nagy hiba, hogy Schopenhauernél