Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1904

Ú7 rínt való és mc^ik a világi bánat? 2., Mért szerez az egyik idvességre való megtérést stb., mórt a másik halált?! — íme, a bevezetés, tárgy kitűzés és felosztás oly természetesen, oly szigorú renddel, oly szövegszerűen ós ügyesen, hogy becsületére válnék bárkinek, annál inkább arra válik a pályázó ifjú Timotheusnak. Az 1. Rész tárgyalását azzal a kérdéssel kezdi: „Mi különbség van bánat ós bánat közt?" Erre a kérdésre elsőbben a világ szerint való feleleteket, majd az apostol feleletét adja s erre helyezkedve, világos ós meggyőző példákkal akként vezeti a hallgatók figyelmét, hogy azok mintegy maguktól találnak reá a világi ós istenes bánat közötti helyes különbség tételre. Nos, hát ez is pompásan, sőt mesterileg sikerült tárgyalás. — A II. R. mintegy ismétlése az elsőnek, csakhogy most már a miért szempontjából; de egyúttal bebizonyítása annak is, hogy miért szerez az istenes bánat idvességet részint az örök biró előtt, részint már itt, a földi életben. Logikus ós teljes hát ez is, de egy kissé ismétlő ós nem eléggé mély. Záradóka aztán ismét hibátlan, találó. Szóval olyan egy beszéd ez, hogy nemcsak az iskolai versenytéren, hanem egyebütt is, figyelmet keltene. Szívesen ajánljuk a díj nagyobb felénél való megjutalmazásra. Az V. sz. pályamű sem zsenge alkotás. Bűnbánati (böjti) beszéd ez, ezzel a szövegszerű és kimerítő tárggyal: „Kétféle bűnbánat." Bevezetése a farsang után beálló csend, a vígságot felváltó szomorúság ecseteléséből indúl s nyomban dorgálásba csap át, dorgálja a külsőleg, hívságosan bánkódókat. Aztán ezzel a felhívással: „jer, tanúid meg, hogy az Isten nem gyönyörködik világ szerinti bánatban," áttér a felosztásra, ekóppen: „mert 1., a világi bánat: halál; 2. az Isten szerint való bánat: üdvösség." Hibás benne a böjti szomorúság túlzott színezése, a kíméletlenségig menő dorgatorium, aztán az is, hogy rávezetés nélkül ugrik a tárgyára, azaz hogy azon is túl, mert azt világosan nem tűzi ki; ellenben a felosztás már tárgy és szövegszerű, sőt öntudatosan szónoki. — Az I. R. aztán ismét a világ szerint bánkódókat ostorozza; a II. R. rövid, velős kimutatása annak, hogy az istenes bánat üdvöt szerez. Tárgyalása a szöveg tartalmát intelem és dorgálás alakjában alaposan kimeríti s ebben a tekintetben felülmúlja valamenyi versenytársát. Kár, hogy túlzott szigorával, zordon hangjával, ódon modorával kirí a mai idők szónoki hangneméből; de 7