Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

135. tartalmasat! fejti ki Herbart psichológiáját (IV. fejezet) és pedagógiáját (az 5 —Il ik fejezetekben.) Ez utóbbi részben beszél a nevelésről és a különböző nevelési irányzatokról általában, Herbart pedagógiai irányzatáról (6 fej.), majd részletesen jellemzi Herbart neveléstanát (7. fej.). Azután szól a kormányzásról (8. fejezet), a nevelve oktatásról (9. fejezet, ez művének legsikerültebb része), azután a 10. fejezetben a tanterv, koncentráció és formális fokozatokról és végül a fegyelmezésről. Megelégszik az ismertető szerényebb szerepével, nem bocsátkozik bírálatba, de ezt a szerepet azután jól tölti be. Lelkesedik Herbartért és minden sorát tárgyszeretet hatja át. Talán itt-ott túlságosan is dicsőíti Herbartot a mi a monografia Íróknál gyakran szokott előfordulni. Egyes tévedéseire — melyeket a szövegben megjelöltem — nem akarok kelleténél nagyobb súlyt fetetni: fő az, hogy a szerző sokat olvasott és gondolkozott, hogy a magyar műveken kívül az eredeti német forrásokat is használta s tanulmányai eredményeként mintegy kisebb tükör keretében világosan és érthetően mutatja be Herbart lélek- és neveléstanát. Műve nem nagy igényű dolgozat ugyan, de akadémiai pályamunkának beválik s azt teljesen méltónak tartjuk arra, hogy a kitűzött jutalmat megkapja. Dr. Székeli] György. A Kövy-Okolicsányi díjra (48 korona), melynek ez idei tétele: »Ösmertesse a pályázó a képviselő választások feletti bíráskodásra nézve közjogunkban jelenleg fennálló elveket és gyakorlatot«, egyetlen egy pályamunka érkezett be, »Fiut justitia« jeligével. Sajnálatosnak kell jelentenünk ezt az eredményt, mert egy közérdekű magyar közjogi pályakérdésre, mely idegen nyelvű forrásmunkák igénybevétele nélkül hálásan feldolgozható, joggal várható volt a pályázók nagyobb száma. A beérkezett pályamunka, versenytársak hiányában, csak épen hogy megüti a mértékét. 108 középsűrűen teleírt oldalra terjed, szorgalmas tanulmányozás eredménye, de fájdalom, a vonatkozó törvényeken, néhány kézikönyvön s a jogi szaklapok egy-két cikkén — úgylátszik, egyéb forrásmunka nem állott rendelkezésére. Érdemül tudom be azonban a pályázónak, hogy forrásmunkák hiányában is, a kúriai bíráskodásról szóló, meglehetős bonyodalmas törvény