Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

136. anyagát átértette fs kisebb-nagyobb önállósággal feldolgozta. E törekvésében legfőbb akadályául szolgált a rendszerezési képességnek hiánya. Ha sikerült volna a pályázónak már előre egy szoros terv szerint csoportosítania anyagát, munkája hálásabb lett volna. E hibája folytán a pályamunka nehezen tekinthető át, maga a szerző is elmulasztotta cimekre, fejezetekre osztani tárgyát úgy, hogy előzetes áttekintés hiányában a pályamunka épen nem nyújt kellemes olvasmányt. Az olvasónak magának kell kihámoznia egy-egy részlet tárgyát, foglalatát, holott a szerző, ha némi ügyességgel bír, szépen széttagolhatta volna anyagát. E szempontból tehát a pályamunka a legkezdetlegesebbek közé tartozik. Ha azonban a dolog érdemét tekintjük, látjuk, hogy szerző határozottan értelmes, józan felfogású és itéletű egyén, aki, bár a részleteket egy szerves egészszé ügyesen összefűzni nem képes, az egyes részletek kidolgozásában határozott tehetséget árul el. Nagyon ügyesen fejti ki a képviselőség modern fogalmát és természetét, szemben a régi utasitásos követ-rendszerrel. Pályázó szerint a képviselő-választások feletti bíráskodás azért helyezendő minél nagyobb garancia alá, mert a képviselő a választóktól jogilag teljesen független, vissza nem szívható, utasításokkal meg nem köthető, miért is kell, hogy legalább az a tény, hogy valóban a választók bizalmának letéteményese — álljon minden kétségen felül. Helyesen magyarázza és osztályozza az 1899: XV. t.-c. 3. §-a, mely az érvénytelenségi okokat sorolja fel és állapítja meg. Szépen fejtegeti a szerző a petíció alaki kellékeit, valamint a Kúria előtti eljárás lefolyását is. Még leggyöngébb az a részlet, mely a képviselőház részére fentartott bíráskodási eseteket tartalmazza, itt ugyanis a házszabályok 71. §-ának tartalmát, különösen pedig az e §-ban foglalt esetek viszonyát az 1899: XV. t.-c. 3. §-ában foglalt esetekhez elmulasztotta a szerző gondosan kifejteni. Pályázó javára irandó, hogy a kúriai gyakorlatot, amennyiben rendelkezésére állott, ügyesen feldolgozta és beleszövi az anyagba, sőt nem tartózkodik tudományos kritikát gyakorolni ott, hol a kúriai gyakorlatban a törvény szellemével össze nem férő felfogást fedez fel. Mindent összevetve, a pályamunka hibái és előnyei meglehetős egyensúlyban tartják egymást, s hogy mégis a pályadíj kiadását javasoljuk, azzal indokoljuk, hogy szerzőt, ki egyébiránt munkájában határozott szorgalmat és judiciumotárul el, nem szeret-