Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

131 nincs teljesen rendszerető, minden ponton éberen figyelő írói gyakorlata. A történeti részletek előadásánál gondos, értelmes, figyelmes és eleget adó, különösen az utilitárizmus fejlődésének s képviselőinek az ismertetésénél. Ugy látszik, hogy ehhez a részlethez volt legtöbb s leghasználhatóbb forrása, a melyeket igyekezett is tőle telhetőleg kiaknázni. Kár, hogy figyelme nem terjedt ki arra, hogy a magyar gondolkozás körében miként jelentkezett történelmileg épen a külföldön, főként angol területen oly nagy mértékben érvényesült utilitárizmus s a melynek, a mint szerző is bizonyára emlékszik rá, még a Jókai költői vénája is szolgálatába áll, természetesen jó értelemben, például a Berend Iván alakjának a jelleme megrajzolásában, talán éppen az ifjabb Mill Stuart eszméjének hatása alatt. A történeti alapvetés után, a melybe csak itt-ott csúszik be egy-egy jelentéktelenebb tévedés, vagy talán inkább csak elszólás, a mint színezni iparkodik a maga szavaival is az irányutak képviselőinek felfogását, nem elégedvén meg azok saját nyilatkozatainak az idézésével: mindenütt rögtön adja magát a kritikai méltatást, a melyben ezután csodálatosképen az Írónak mintegy szóáradat lesz a birtoka, egymás után folyván mondatra mondat, állításra állítás, érvre érv, a melyekben, hol megcsillan egy többé kevésbbé értékes, valóban kritikai ér, hol csupán a szó és kifejezés váltakozások foglalnak helyet, arról tanúskodva hogy szerző akkor is tud irni, a mikor tulajdonképen nincs mit irnia. A modern újság irási eljárásnak a hatása ez, a melynek tudományos dolgozatoknál semmi képen sincs helye, másutt is csak akkor engedhető meg: a mikor a szükség törvényt ront elv érvényesülésének kell magát az irónak, vagy annak, a kinek alávetni. Szerzőt sajnálnók, ha mindig ennek az elvnek a hatása alatt állana, mert akkor teljesen felületessé, tartalmatlanná s élvezhetetlenné válnék irása s munkája. A kritikai méltatásnál azt kell a szerző javára kiemelnünk, hogy saját egyéni va Has erkölcsi feli opussal végzi munkáját. Oda állítja minden ponton a maga öntudatos keresztyén hitét s erkölcsi világ nézletét s ahhoz méri a többieket. A központ a Krisztus valláserkölcsi eszméinek legfőbbje: a szeretet, a melyben a tárgy, a mód, a feltétel mind ott vannak és a melyhez mérve tűnik ki úgy az önzésnek, mint a hasznosságnak, mint a kizárólag másokért való élésnek az erkölcsi tarthatatlansága s 9"