Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

8 Hogy ezt a zenei hajlamot és ösztönt, ezt a zeneművészeti szerelmet és rajongást atyjától, a gacsályi református lelkésztől, — anyjától, Baronyai Teréziától örökölte-e, — családi átöröklött lelki tulajdon-e vagy talán a szatmári levegőnek volt a gyermeklélekre ilyen hatása, fokoztatva a sárospataki diákélet dalos természete s a közben élvezett szepességi tartózkodás által: ennek tárgyalásába nem bocsátkozhatom. Szeretem a tényeket úgy venni, amint vannak akkor, amikor a múltra vonatkozólag nincsen többé értelme s helye a változtatást illetőleg a visszagondolásnak, mert jobb a kedvezőbb jövendőnek előkészítése, mint a meg nem változtatható múlton való elmerengés, amely nem sarkalja a lelket tevékenységre, inkább csüggedtséget támaszt. A tény pedig az, hogy a gyermek is elárulta hajlamát s mikor a korán özvegységre jutott édesanya, hogy fiának és leányának neveltetését jobban eszközöltethesse, Sárospatakra költözött, hogy a többi özvegy református lelkésznek szokása szerint a tisztességes — akkor még az volt! — diáktartás által ne csak a saját gyermekeinek, de más szülők szülöttjeinek is gondviselője legyen: — s az is volt! — a zenei hajlamot és fogékony lelket elárult fiút zongorázni taníttatja Ivánka Sámuelnél és hogy a gyakorlat folytonossága a mesterré fejlődést elősegíthesse, valami ütött-kopott zongorát is szerez — mert akkor még igen drága volt a zeneszerszám! — s a fiú otthon is kielégíthette hajlama követelte kívánságait s ki is elégítette. Most az Ivánka Sámuel zene-termék-gyűjteményének egyes darabjait tanulja meg, hogy, amint mondani szokták, »betéve« tudja eljátszani hol a nagy zeneköltők kisebb alkotásait, de amelyekben a zeneköltői lángész mutatkozik, hol a táncdarabok fülbemászó dallamait, hol saját magyar természetének megfelelőleg a magyar népdalok sajátos hangmenetével gyönyörködtetve lelkét. Majd egy előkelő sárospataki családban megfordúlva, a család szemefény-leányának gazdag zeneműgyűjteményéből kottázgat le nagy és fárasztó munkával zene-alkotásokat, hogy lelkét megfüröszsze a lángelmék szülöttjeinek hangzavarból támadó fenséges összhangjában. Ekkor azonban már felcseperedett ifjú volt, aki a gimnáziumi tanulmányokat őt jellemző buzgósággal s szorgalommal végezte be 1877-ben. És a pályaválasztáson könnyen átesik. Családi hagyományból is, de lelke vonzalma által is vezettetve: a theológiai pályára lép, hiszen atyja is lelkész volt, két mostoha testvér-