Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

7 lelkészre, akit előbb mellőztek s most aztán meghívják s ez a meghívás volt a mellőzés támasztotta keserűség eloszlatója. Meghívják az 1885-iki lavaszi egyházkerületi közgyűlésen (54. j.k. p.), amelynek idevonatkozó határozata így szól: »... a legcélszerűbb eljárásnak tartja igazgatótanács a tanszék érdekében, hogy új pályázatot ne hirdessenek, hanem Pásztor Sámuelt, mint főiskolai növendéket, a tanári kar által közelről ismert s az előbbi pályázat alkalmával szakképzettség tekintetében is igen kedvezően ajánlt ifjú egyént ajánlja megválasztásra oly feltétel alatt, hogy a folyó (1884—85.) iskolai évet is felhasználja az önképzésre és állomásán akkor fog rendszeresíttetni, ha zenetanári képesítettségét igazoló oklevelét bemutatandja.« így jut a 26 éves ifjú egyén a főiskola szolgálatába, hogy vezesse az ifjúságot az éneklésben a régi módszer szerint, amint a pályázati feltételek szóltak, t. i.: »hogy az összhangzatos éneket tanítsa karénekben, az állami tanítóképző-intézetben az egyházi énekek tanítását végezze s a gimnáziumi osztályokban énektanítással foglalkozó nagyobb ifjakat gyakorolja be az énektanítás módszereibe s ügyeljen fel azok tanítására.« Teljesen az a munkakör, amelyben az elődök forgolódtak, tulajdonképen csak felügyeletgyakorlás és az ifjúsági énekkarnak tanítása ! De ezt az örökséget igg sohasem vette át! Nem, mert mielőtt állását elfoglalta volna: közbejön az uj tanterv s az lényegesen megváltoztatja a pályázatban közölt feltételeket, amint később fogok róla szólani, itt pedig oldjuk meg azt a kérdést: miként támadt a tiszanánai segédlelkésznek az a bátorsága, hogy a tanszékre vállalkozzék ? * * * Most, amikor végigvonultatja az emlékezőtehetség a megboldogúltnak lelki tulajdonait: csoportosítja azokat a vonásokat, amelyek nélkül hivatottságát, az állásra való rátermettségét nem állapíthatni meg. így jut el a lélek elemezve és összegezve annak a felvételére, hogy a tiszanánai segédlelkészben az u. n. zenei hajlam és érzék, a rajongás a zeneművészet iránt volt az az alap, amelyen bátorsága kifejlődött s a képzelődés szerint nagynak, fontosnak gondolt, de a valóságban ellátóját csak napszámosként foglalkoztató tanszék elnyeréseért a pályázatot megkisérlé és közbejött körülménynél fogva a pályázat sikeres is lett ránézve.