Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1899

8 t. i. a négy saeculum bevégződésóvel új világrend keletkezik s a régi aranykorszak ismét visszatér,

1

8 felhasználta továbbá azt a Varrótól is említett körülményt, hogy a saeculumok tartama nem 100, hanem 110 év 8 ezt egy nagyon kétes eredetű s nagyrészben mindenesetre erre az alkalomra készített sibylla-jóslattal is támogatván,

1

9 azt hirdette, hogy az eddigi saecularis ünnepeket nem a törvényes időben tartották meg,

2

0 mert az első ünnepnek 1

8 L. Schömann: i. m. 50. kk.; Varró de gente populi Roraani (Aug. de Civ Dei 22, 28.): Genethliaci quidam scripserunt esse in renascendis hominibus, quam appellant vaXiyyiveőinv Graeci; hanc scripserunt confici in annis numero quadringentis quadraginta, utidem corpus et eadem anima, quae fuerint coniuncta in homine aliquando, eandem rursus redeant in coniunctionem. 1

9 E sibylla-jóslat ma is megvan. Mommsen azt hiszi róla, hogy mindjárt az itáliai szövetséges háború után keletkezett s mindenesetre ismeretes volt már Augustus uralkodása előtt, mivel a 35—37. sor az itáliai háborúra céloz. Mivel a 110 éves saeculumot Varró is említi, Mommsen határozottan visszautasítja azt a feltevést, mintha ezt a sibylla-jóslatot s vele a 110 éves saeculumokat az Augustustól megbízott római jogtudósok találták volna ki. (Ephem. Epigr. i. h. 235. 236. 1. v. ö. Schöll i. h. 58. 1. 3. jegyzet). — A magunk részéről azonban sokkal valószínűbbnek tartjuk Christ véleményét (Sitzungsberichte der Akad. der Wissenschaften zu München 1893. I. 138—139), mely szerint e sibylla-jóslat „vaticinium post eventum vei rectius post rem ab Augusto decretam"; a sibylla-jóslat utasításai ugyanis annyira megegyeznek az ünnep lefolyásáról szóló nem rég feltalált hivatalos tudósítással, hogy feltétlenül azt kell hinnünk, hogy azt Augustus megbízásából készítették s csak rövid idővel az ünnep megülése előtt tették közzé. — Hogy azonban a jóslat készítésében maga Horatius is részt vett volna — mint Friedrich véli és Horátiusnak Sat. I. 10, 31. atque ego cum Graecos facerem natus mare citra versiculos, vetuit me tali voce Quirinus szavaiból következtethető görög verselésbeli jártasságával, meg Horatius és a sibylla-jóslat nyelvi egyezésével támogatni próbálja (Qu. Horatius Flaccus 102.1.) — nemcsak valószínűtlen, hanem „olyan merész ötlet, mely komoly figyelmet egyáltalán nem érdemel." (Schöll i. h. 58. 1. 3. jegyzet.) 2

0 A régi írók a saecularis ünnepeknek hol a régiek által följegyzett, hol a XV. virek által kigondolt s a hivatalos feljegyzések közé is beiktatott (az XV. virektől kigondolt datumai a ludi saecularesnek a fasti consulares-be mindjárt az Augustus saecularis ünnepe után iktattak be. L. M. Schanz Geschichte der römischen Literatur

2 I. 26.1.) éveit idézik, innen aztán az az óriási zavar, a mely adataikban található. (Még inkább növekedett a zavar, midőn Róma alapításának évszázados évfordulóival hozták összeköttetésbe a saecularis ünnepeket.) Magok a későbbi császárok is, hol a régi számításmódot, hol az Augustusét követték, így Claudius sw^D-ban (Suet. Claud. 21. Cens. 17.), tehát az Augustusé után 63 évvel, Domitiánus (Suet Dom. 4. Cens. 17.) ml

a^-ben tehát az Augustus számításmódja szerint, de nem épen 110, hanem 104 évvel később az Augustusénál stb. (1. Preller-Jordan i. m. II. 91. 1. ; Orelli: Tacitus Annalesei XI, 11-hez írt magyarázatát). E miatt a kétféle számítás miatt ez ünnepek sokat vesztettek magasztosságukból, sőt komolyságukból is, Suetonius ugyanis (vita Claud, 2 1.) ezt a megjegyzést teszi : Fecit et