Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1898

13 a jellemalkotás nagy művészetétől. Rabja annak a tévedésnek, mely az íróban csak a stilistát kereste. A cicerói frázisokból összerótt, többé-kevésbbé jellemzetes próza teljesen kielégíti kora művelt olvasóit s feledteti az egyes részletek egyenetlenségét s az egy azon jellemen is mutatkozó benső ellenmondást. Elbeszélésünkben különösen Eurialus jelleme hibás. Eurialus egész az elválás idejéig, mint vak. a körülményekkel, a jövővel számot nem vető, szenvedélyes szerelmes áll előttünk, telve érzékies túlzásokkal. Mintha a szerző magát rajzolta volna le. Nem gondolja meg, hogy Lucretia férjes asszony, s mint gyengébb fél iránt kímélettel tartozik, hogy a császárral együtt Sienaból úgy is távoznia kell. Rövidlátásában csak szenvedélye enyhítésére van gondja. De szenvedélyében féktelensége mellett sincs erő. Annyira tehetetlen, hogy még cselfogásait is a mások fejével eszeli ki s ha nehéz helyzetbe jut, lélekjelenléte vész el, a helyett, hogy ereje acélozódnék meg. Jellemének utalatossága legjobban kitűnik akkor, mikor megtudja, hogy válniok kell. Ekkor szenvedélye egyszerre hűlni kezd, s eddigi vaksága helyett előrelátó lesz. Eddig mit sem törődött azzal, hogy császára kegyét bűnös szerelme miatt elveszítheti, s most egész nagyságában érzi ennek az aggodalomnak a súlyát. Lucretia kérve kéri, hogy vigye magával, mert különben elepeszti a bánat, de ő, bár előre látja kedvese szomorú hervadását, nem hajlik a kérésre, mert kegyvesztéstől fél. Akkor vakon rajongó, ifjú szerelmes volt, most hidegen számító politikus, ki jövőjeért sok mindenről le tüd mondani. S hogy Eurialus rűt vonasaiból mi se hiányozzék, barátai előtt egy alkalommal esztelennek mondja magát, a miért egy nőre bízta életét; holott ennek a nőnek hűségéről ugyanám meggyőződhetett. Azt a tettét ne számítsuk be neki, hogy kedvese szépségét egy anatómus hűségével leirja barátai előtt, mert itt Eurialus álarca alatt félreismerhetetlenül szerzőnk lép előtérbe s szines, ragyogó, érzéki festéseiben humanista hiúsága vezette ecsetjét. E nélkül sincs semmi Eurialus jellemében, a mi rokonszenvünket, vagy bár csak érdeklődésünket fölkelthetné, csak olyan mértékben is, a milyenben arra egy elbeszélés fő hősének szüksége van. A mennyire visszataszító az Eurialus, annyira tisztúlt s egészben véve oly mértékben rokonszenves a Lucretia alakja. Mint láttuk, Lucretia áldozat, szerencsétlenül ellene játszó s tőle alig függő körülmények áldozata. szerelemnek azzal a hevével szereti kedvesét, mint emez őt, de erkölcsi erejét jó ideig feltartja. Szc-