Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

4 és arathatnék, legyen miből csillapítnom azoknak éhségét, kik ez ódon falak között az én tanitószékem köré sereglenek. Tudom, nem roszszúl tölteném be a tisztemet még akkor sem, ha ennek a szent hagyatéknak a kisáfárlója lennék is ; de nem! — ezt sokáig önvád és kár nélkül mégse folytathatnám; mert a kész se tart örökké ; a mező se állhat ugaron és az egyház és a táplálékra váró sereg újabb igényeket támaszt, újabb szükségeket teremt. Megadatik-e majd, hogy én is termeljek? Az a gondviselés titka. De ime, itt állok mégis, nem habozva többé, de őszintén megvallom, több jóakarattal, mintsem készülettel. Az a 13 esztendő, a melyet rendes lelkészi szolgálatban ott kint az életben eltöltöttem, nem suhant ugyan el rajtam nyomtalanúl: egyházi közéletünknek sok fényét és sok árnyékát rajzolta lelkemre. Óh, ezeket most már a higgadt szemlélő tárgyilagosságával lehetne képekké dolgozni! De hát ez mind kevés! Az a szak, a melyet ellátnom kell, csak nevében gyakorlati, voltaképpen pedig elméleti, tudományos és a gyűjtött tapasztalat annak kezében lesz értékesíthető, ki tudománynyal edzett lelke kohájában művészi alakba tudja ömleszteni. Nekem, máris érzem, hogy avagy csak a műhelyt és a kohót se lesz könnyű felépíteni és szabályosan működtetni. Egy-két új darabot, nem tagadom, építés közben is termelhettem ugyan, de ezek részletek és hát bizony kezdetlegesek is. Engedje meg azért a m. t. hallgatóság, hogy most, a midőn a tudományszakomat kell megszólaltatnom itt, e díszes helyen, mellőzhessem ezeket az eredeti, de mind részletes dolgokat és engedje meg, ha e helyett általában mai munkakörét igyekszem megrajzolni annak. Lehet, hogy ez a rajz nem lesz mindenben új és eredeti sem lesz egészen, kezdetlegességét pedig önmagam hirdetem ; de hát úgy gondolom, hogy ily alkalommal többet ér az e</ész halvány rajza, mintsem a részletnek fényesre vert képe. Ily helyzetben, de meg azért is, mert két tiszttársam számára is gazdálkodnom kell az idővel, ígérem, hogy lehetőleg rövid leszek. * * * Mindannak, a mi van, története is van. A létezést előállás és így történet nélkül gondolni nem lehet. A létezőnek lényege, kifejlődésének folyamába van befoglalva. A mit mainak nevezünk, létezhetett már tegnap is és akkor a ma meglevőt tegnapról is vizsgálnunk kell, ha megérteni és megértetni akarjuk. A gyakorlati theologia is oly meglevő, a melynek van tegnapja is, van kifejlődése és van története és ha mai munkakörét érteni akarjuk, a tegnapból, a