Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

13 szerűségének érzete hajtja az embert a jog szerint való élet akarására. Ezt a joglétesítő s jogfentartó akaratot annak érzete, tudat aszüli az emberben, hogy egyenkint, külön-külön nem, — csak a többen létezhetik, érvényesítheti énjét, egyéniségét. A csak többesben létezhetés bennünk élő tudata akartatja velünk a jog uralmát s azt, hogy az egyes emberi életviszonyokra vonatkozó jogszabványok, mint énünket a többen kifejezésre hozó s egyedül biztosító létfeltételek mindenkire vonatkozólag nyilvánuljanak s fentartassanak. Az emberek akarnak, mert kénytelenek társaságban élni, hogy egyénileg létezhessenek, az egyéni létezés akarása pedig a létfentartás ösztönének kifolyása. Azért akarnak tehát az emberek jogszabályok szerint élni, mert ezek nélkül társaságban, társaságban élés nélkül pedig egyáltalán nem létezhetnének. Ez a csak társaságban élhetés s annak érzete szüli a közösségben élést, ez pedig azt vonja maga után, hogy ez a társas lét, ez az együttélés mindenkire, ki e körben él, jogilag szabályoztassék. De az ember valaminek létezéséről csak bizonyos alakban, formában szerezhet tudomást, akarnia kell tehát oly alakzatot, azon formát is, mely alkalmas arra, hogy a társiasság érzete, illetve az ez által teremtett társas élet kifejezésre jusson, ténynyé váljék, az ezt egyedül biztosítható jog s annak egyes esetekre vonatkozó szabályai pedig benne s általa megnyilvánuljanak s fen is tartassanak. Az együttélésre utalt, tehát együtt élő emberek e szerint kettőt akarnak, de ezen kettős akarat egy és ugyanazon szükségszerű érzet kifolyása: akarnak jogot, jogrendet, mert élni akarnak s akarják azon alakzatot, melyben a jogrend érvényesülhet. Ez pedig csak hatalmi, másfelől alárendeltségi viszony, jogérvényesítő és alkalmazó, más részt annak engedelmeskedő, a jogérvényesítő akaratnak, kijelentésnek alávetett egyesek mellett lehető. Nem elég a nudum jus, azt érvényesíteni is kell, ha annak érvényesülése az együttélés, az együttélés viszont az emberi lét feltétele. Röviden: a joggal elő kell állania a hatalomnak is. mely a jogot hatóvá teszi s tenni képes. Ezen jogrend biztosító, tehát egyszersmint hatalmi alakzat, forma az, mit állami életnek, államnak nevezünk. A jogot megteremti e szerint az embernek, az államot a jognak létezhetése s nem egyéb az, mint a jogrend megjelenési formája s mivel a jogrend a társas létet biztosítja, (a a társas lét az egyéni létei feltétele) az- állam az emberi (társas) lét megvalósulási formája. Az állam tehát emberi — s mivel az ember természeti lény — természeti és természetes létalakzat