Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

tt alakjában más, változott; ma is a fejlett viszonyok között, fejlődött állapotban élő ember állagának kiegészítő része, lételének egyik feltétele, de mert az emberek életének külső alakja, képe megváltozott, vele okvetlen változni kellett a jognak is, mert ha ez amannak nem alkatrésze, kiegészítője, benn levő tulajdonsága volna, lépést tarthatott volna-e a kettőnek fejlődése egymással, maga után vonhatta volna az egyik alaki megváltozása a másikét? Hisz a változás azonos törvényei alatt csak azok állhatnak, a mik existentialis egységben állanak egymással, a hol egyik a másiknak alkatrésze, létkiegészítője ?! Az pedig, hogy az emberiség folyton fejlődik, szintén természeti, tehát feltétlenül előálló jelenség, adott tény, az ily lény — ember — természetében fekvő okvetlen következmény, következménye az emberi létnek. Az emberiség fejlődése pedig nem más, mint életviszonyainak s ezek hatása alatt tulajdonságainak változása, fejlődése s mivel a jo egy eredeti emberi érzet folyománya s így a jogérzet emberi alaptalajdonság, tehát az ember s életviszonyai változásával, fejlődésével okvetlen változni, fejlődni kellett a jognak, a jogérzet kinyilatkoztatásának, külső alakjának is. De a jog is, mely így az emberiség fejlődésének hatása alatt áll. szintén fejlesztőleg, illetve módositólag hat amarra vissza, miután a rész és egész között a hatás állandó és kölcsönös, a rész az egészben s az egész részei által állván fel, egymás által élnek, változnak, előre vagy visszafejlődnek. E kérdést ily alapon tovább taglalva meg lehet határozni az alanyi és tárgyi jog, jogtétel, jogintézmény, jogviszony stb. fogalmát, jelentését, de azokat mint hosszasabb fejtegetést igénylő a kitűzött tárgyam megértéséhez nélkülözhetőket ezúttal mellőzöm s e kérdések tüzetes fejtegetését egy más munkám számára tartom fenn s most áttérek azon kérdésnek, mely tárgyamhoz egy nagy lépéssel közelebb visz, az állam fogalmának kifejtéséhez. * * * Ha jog nélkül ember nem lehet, a nélkül emberi létünk fenn nem maradhat s az ember megszületésével megszületett a jog is, mert meg kellett születnie, hogy ily lény: ember fenmaradhasson s magában az emberben ős eredetileg, a természettől meg kell lenni a jogérzetnek; azoknak, a kikre vonatkozólag a jog fenáll s múlhatatlan létfeltétel, a jog létezését, a jognak uralmát akarniok is kell s a mint p. o. a táplálkozás nélkülözhetlenségének érzete az embert a táplálkozni akarásra bírja, úgy a jog szükség-