Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

21 Azért tartora szükségesnek értekezésem tárgyának kapcsán a jog és állam eszméjét röviden fejtegetni, mert ezekből lesz megérhető amaz s mert mindegyiknek alapja positivum. A jog alapja, létoka ugyauis azon tény, hogy emberek léteznek, létezésének czélja pedig az önfentartás, több embernek az ember lényegének megfelelő állapotban való fenállhatása, a fenmaradás biztosítása. Nem azért van jog, mert azt az emberek megalkották, hanem a jog léte az ember állagának egyik része, létezési feltétele, éppen úgy mint a mozgás, légzés és táplálkozás, mert egyik nélkül sem élhetne ember, jog nélkül több ember s mivel az ember már eredeti tulajdonságainál fogva egyáltalán csak többesben maradhat fen, egyáltalán ily természeti lény, az ember nem létezhetnék. A természet eleve gondoskodik teremtményeinek fenmaradásáról, gondoskodva kell tehát lennie a legtökéletesebb lény fenmaradási feltételeiről s így a jogról is már a természet rendje szerint. Mihelyt megjelent a földön az emberi lény, annak oly feltételek birtokában, oly állapotban kellett megjelenni, hogy léte biztosítva is legyen s mivel a jog emberi létfeltétel, annak az ember lényegéhez tartozónak, tehát már természetileg adottnak kell lenni. A jog valóság, nem létesített, de önmagától, mert természeti örök törvény folytán létező, egy szükségelt tény, mert s mint a hogy tény magának az emberiségnek (több embernek) a létezése. Az nem kivülről jövő, hanem az ember lényegében benn rejlő valami, az ember fogalmának lényeges s nélkülözhetlen alkatrésze. Az emberiség léte a jog létezésének alapja és indoka a ha ember nem volna, jog sem léteznék, miután a jog csak az emberi létez hetés kiegészítő alkateleme. Omne jus hominum causa consitutum est. A „jus" nem egyéb, mint a több ember énjének kifejezésre hozója, érvényesítője; az az mivel tény az, hogy emberi mivoltunk másoké mellett s csak másokkal való viszonyainkban juthat kifejezésre, a jog ezen életviszonyainknak, melyek együtt az emberi létet teszik ki s az azokra folytonos kihatásban levő cselekvéseinknek már az emberi alaptulajdonok közt meglevő oly mértéke, melyen átlépve az emberi lét alapjában van megtámadva. S ez az ős eredeti, az emberiség megszületésével egyidejűleg, az azzal, abban megszületett jog lényegére ma is ugyanaz, bennünk levő s általunk kifejezésre hozott létfeltétel, benső tulajdonság, melyet mint egyéb emberi tulajdonságainkat kifejezésre hozunk. A mai tételes törvény vagy más jogszabály ugyan íz, mint évezredekkel ezelőtt volt, az emberlét sine qua nonja, lényegében egy, csak