Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

9 lógiát a morál és az aszketika alkalmazásának tartották. Mindegy! A kezdet és tegyük hozzá, a szép kezdet meg volt téve arra, hogy az egyház gyakorlati életének tevékenységei, mint egységes munkakör, egy tudomány keretébe foglalva tárgyaltassanak és arra is, hogy az erről szóló tudomány, mint önálló ág jusson be a theológia rendszerébe. Sajnálatos, de igaz tény, hogy a tudomány életében is vannak meddő idők és korszakok; és még sajnálatosabb, hogy ezt a meddőséget a gyakorlati theológia sem kerülhette ki! Voetius szép kezdeményezése mindjárt a követőinél, Witsiusnál és az id. Campegius Vitringánál sorvasztó légkörbe kerül; náluk a mester gyakorlati theológiája morállá és aszketikává zsugorodik. Hyperius kívánsága és Voetius rendszere feledésbe merül; két hosszú századon át a munkások raja részint theológia applicátát ír, részint különböző nevek és fogalmak alatt a pastorális theológiára, a gyakorlati theológiának e monográfiájára veti magát. Mintha a megújított egyházi élet ismét csak a templom és a paplak kerítései közé szorúlt volna; mintha a szabadsághoz és felelősséghez jutott hívőket nem lehetett volna egyébbel, mint applikata mannával táplálni, pastorális bottal vigasztalni; mintha az egymás nyomában tolongó orthodox, pietista és raconálísta iskolák azt tűzték volna ki feladatúi, hogy a theológiával együtt az egyházi életet is darabokra szaggatják! Itt-ott felvetődik még a gyakorlati theológia neve, de Voetius szelleme és rendszere nélkül; csakhogy a név alatt akkor is az applicata theológia rejtőzködik. Ezek aztán együttvéve oly rossz hírbe keverték mindazt, ami az u. n. elméleti theologia határain kívül feküdt, hogy Planck, 1794-ben megjelent „Einleitung in die theologischen Wissenschaften" c. művében a theológia applicatát kiutasította a theológiából ; mert a túdós theológus a tudományos theológiából szerzi meg az applicata theológiai ösmereteket; a tudománytalan theológusok nagy tömegének pedig a theológia applicata nyújt nyomorúságos kárpótlást a rájok nézve úgyis érthetetlen tudományos theológiáért I Szóval a gyakorlati theológia dolga csak ott állott a 18. század végén, a hol a reformáció kezdetén. Ily mostoha viszonyok közt szinte gondviselésszerű eseménynek lehetne tekinteni, hogy századunk elején mégis támad egy oly theológus. a ki az egyháztól már már végleg elpártoló theológiát visszavezeti az egyedül jogos alapra; a ki a szertecsapongó theológusi munkásság egységre vivését és rendszerezését megkísérli és keresztül is viszi; a ki ennek a munkásságnak az egyházi élet szolgálatá-