Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897
10 ban fáradozó munkását a Planck excommunicatiója alól felszabadítja, belé Hyperius és Voetius szellemi örököse gyanánt új bizalmat lehel s mint visszafogadott és felékesített tékozló fiút a theológiai rendszer hajlékában újabb, egyenjogú örökséghez juttatja. Ez Schleiermacher Frigyes, a theológia alapvető rendszerezője. „Kurze Darstellung des theologischen Studiums" című 1811-ben megjelent művében úgy határozza meg a keresztyén theológiát, mint „foglalatját azon tudományos ösmereteknek és műszabályoknak, a melyeknek alkalmazása nélkül keresztyén egyházi kormányzat nem lehetséges. Azok az ösmeretek e nélkül a vonatkozás nélkül megszűnnek theológiaiak lenni és más-más tudományra szállnak örökségül." Ő az egész theológiát bölcsészeti, történelmi és gyakorlati theológiára osztja, melyek közül a bölcsészetit a theológia gyökerének, a történelmit a theológia törzsének, a gyakorlatit a theológiai studium koronájának nevezi, mivel — a mint 1850-ben megjelent gyakorlati theológájának bevezetésében mondja — „a többieket mind feltételezi és a tanúlmányra nézve utolsó, minthogy a közvetetlen gyakorlatot készíti elő." ,A viszony tehát, a mely a gyakorlati theológia között és a többiek között van, — mondja Achelis — az, hogy a gyakorlati theológia a többiektől veszi az anyagot, nem önállóan termeli és megtanít arra, hogy miként kell azt arra a célra fordítani, mely az egész theológiának jellemét megadja. így a gyakorlati theológia eszméje, a theológia apológiájának eszméje, tudományos bizonyíték arról, hogy a theológia theologia." Majd kifejti Schleiermacher, hogy a gyakorlati theológia az egyház vezetésének a tudománya; feladata az, hogy a vezetés elméletét adja; módszere az, a mi a többi theológiáé. Megemlítem még, hogy művét két főrészre osztja, u. m. egyházi szolgálatra és egyházi kormányzatra; amabba foglalván a kultusznak, az egyházi beszédnek, az ifjúság vallásos oktatásának és a papi bölcseségnek, — emebbe pedig az egyházkormányzatnak elméletét. Schleiermacher tehát nemcsak a theológia rendszerének, hanem a gyakorlati theológiának is reformátora. Rendszerének, természetesen, megvannak a hiányai. Leggyöngébb pontja mégis az, hogy az egyházat tárgynak veszi, a melyre a vezetés irányúi, nem pedig alanynak, mely maga cselekszik; másként: ő az egyházat nem tekinti szabad és önmagától munkás vallásos egyesületnek. Ezt azonban megigazította Nitzsch, úgy fogván fel az egyházat, mint cselekvő alanyt, (actuose Subject.), de egyúttal mint oly alapot is, a melyből vezetendő le mind a hivatal, mind a hivatali munkásság (klérus posi-