Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

12 nézetnek a keretébe 8 bár erősen, de mindenesetre jellemzően szól e tekintetben Br. Heiszler József, a mikor így nyilatkozik:., „a történelmi Krisztus mire való másra, mint hogy legyen mégis egy név, melyre hivatkozni lehessen, mint valamely jóhitelű cégre, . . . legyen egy valaki előtt pro forma meghajlani, valóban pedig legyen, a kinek civil listáját felszedni lehessen a hívő közönségtől, miután ily civil listát nem minden névhez lehet kötni." (Révész. Figyelmező. 1875. évf. 498. lap.) Krieztus neve! . . . Oh ez nem csupán egy közönséges halandó neve! Oh ez nem egy Péter vagy Pál nevével, hanem ez egy olyan személy neve, a ki által meg kell tartatnunk, mert „nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott az emberek között más név, mely által kellene megtartatnunk." (Ap. Csel. IV. r. 12. v.) A keresztyénség a Krisztus nevéhez fűződik s ezt a nevet nem szabad közönségessé, hétköznapivá tenni, vagy ha igen, akkor a következetes eljárás micsoda?.. Válaszúi hadd álljon itt egy külföldi dogmatikai tanár nyilatkozata, ki előadásai megkezdésekor a múlt évben így szólt: . . .„ti modern theologusok! teljes tisztelettel hajlok meg előttetek, ha levonjátok a következtetéseket úgy, a mint a reformátorok levonták. Ok a Mária-kultuszt úgjr a tanban, mint a szertartásokban: énekekben, s imádságokban törölték s így a római egyháztól elszakadtak, mert az más keresztyénség volt. Ugyanilyen következeteseknek kell lennetek nektek is s ki kell törölnötök a kultuszból, az imádságból s énekekből a Krisztus tiszteletét s így a régi egyházhoz való tartozással szakítnotok kell, mert az más keresztyénség, mint a tietek. Csakis ez a következetes eljárás . . ." (Allgem. ev. luth. Kirchenzeitung. 1895. évf. 45. sz. 1072. 1.) E nyilatkozat bizonyára túlerős, de kétségkívül van benne valami megfontolásra, megszívlelésre való óva-figyelmeztetés. mely Horatius ismeretes intelmét hangoztatja: „Nil nirriium ! Chilon. Sunt ccrti denique fines, Quos ultra citraquo nequit consistere rectum." A keresztyénség igazi vallásos értéke a Krisztussal, Krisztus személyiségével a legszorosabb összeköttetésben áll s a szerint emelkedik vagy slilyed ez az érték, a mint a Krisztus személyisége megmarad a kijelentés alapján, vagy pedig a hétköznapiság körébe vonatik le.