Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

11 a szabad gondolkozást, mert az egyház maga, mint testület, úgy vélekedik, hogy azok, kik a társulat elveihez nem ragaszkodnak, nem állhatnak meg a testületben. Vagyis, hogy az egyház az ilyeneket nem tartja, nem tarthatja igaz tagjainak. De hát kérdem: van-e a föld kerekségén olyan társulat, mely megengedi, hogy tagjai a társulati törvényeket ne respektálják? Vannak jogi társulatok s azok megkövetelik tagjaiktól, hogy törvényeiket tiszteletbeli tartsák. Ez a jog nem illeti meg, nem illetheti meg a vallásos társulatot?! A keresztyén egyház s annak minket közelebbről érdeklő része, a protestáns egyház, a maga szervezeténél fogva minden esetre gyakorolhatja azt a jogot, melyet más egyesületek gyakorolnak, t. i. ez is megkívánhatja tagjaitól, hogy elvei, szabályai, tételei, dogmái tiszteletben tartassanak. A protestáns egyház nem más, mint a szabadság egyháza. „A protestantismus ünnepélyes kikiáltása a szabad lelkiismeretnek." Igen! csakhogy a szabadság nem szabadosság! És a protestáns, az evangéliumi szabadság sem szabadosság! „Az evangéliomi szabadság abban áll, hogy mindig visszamehetünk a bibliához, az élet vizének ezen kiapadhatlan forrásához, de nem azért, hogy hitcikkeinket felforgassuk, hanem hogy kifejtsük e mélyebben megalapítsuk. Ez adja hitcikkeink örök ""ifjúságát, innen van, hogy azokban folytonosan az élet vize csörgedez." (Filó Lajos, Sárospataki Füzetek 1857. évf. 610. 1.) A Krisztusról szóló tan a keresztyén vallás és a protestáns felfogás körében is e szempontok szerint veendő tárgyalás alá. Es mindenkor, valahányszor e tan tárgyalás alá kerül, az ész és hit közötti határvonal szigorúan megtartandó. Az e felett elmélkedőnek tisztában kell lennie azzal, hogy ha a vallást kivetkőzteti minden transcendentális jelleméből, az merő ész-vallássá leend, melynek szívet felmelegítő ereje soha sem lehet s „megtöri az ilyen a hit árbocát, — elvesz minden reményt, csupa spekulációvá alacsonyítja a szeretetet." (Nagy József, Sárospataki Füzetek 1868. évf. 129. 1.). Krisztusról s munkáiról elmélkedve, tisztában kell lennünk azzal, hogy vannak bizonyos dolgok, melyeket másként nem érthetünk meg. csak hit által s tisztában kell lennünk azzal is, hogy a „hívő lélek... Krisztust kíván, még pedig természet felettit." (Nagy József. Sárospataki Füzetek. 1868. évf. 128. 1.) A mai felfogás történeti Krisztusa nem illik bele ennek a