Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

88 akarjuk, többé-kevésbé alkalmazkodnunk kell. De másrészről óvakodnunk kell attól, hogy az egyenruha, melyet az állam ránk húz, kivetkőztessen bennünket eredeti jellegünkből. A mi főiskolánk szelleme ma is ugyanaz, a mi évszázadokkal ezelőtt volt; nevelési iránya sem változott; rendeltetését illetőleg hasonlóképen ragaszkodunk az ősi hagyományokhoz, a mennyiben folytonosan az lebeg a szemünk előtt, hogy főiskolánk a <szegények iskolája* maradjon olyan értelemben, hogy lehetővé tegye a protestáns társadalom legszegényebb tagjára nézve is, gyermekeinek neveltetését. A szó szoros értelmében elárasztjuk növendékeinket jótéteményekkel. Hozzávetőleges számítás szerint, harmincz ezer forintra rúg a tanulók közt évenkint kiosztatni szokott jótétemények összege. S a szegények iskolája a mily bőkezűen gondoskodik arról, hogy a szárnyai alá húzódó ifjak az anyagi gondoktól szabadúlva zavartalanúl készíthessék elő magukat az élet küzdelmeihez: ép oly gazdagon igyekszik magát föl is szerelni mindazon eszközökkel és intézményekkel, melyekre a tanulni vágyóknak szükségük van. Abban a hitben, hogy mindezt a legközelebbi tanév története is igazolja, van szerencsém azt rövid vonalakban előterjeszteni. A tanévet szeptember io-én nyitottuk meg. A megnyitó ünnepélyen az egész tanári kar, valamint az igazgató-tanács — egy-két tagja kivételével — jelen volt. Az ifjúság is nagyobb számmal jelent meg, mint máskor, minthogy a gimnáziumban már a tanév ünnepélyes megnyitása előtt megkezdték a tanításokat, s az akadémiában is szept. 9-ike volt kitűzve a beiratkozásra, úgy hogy az iíjúság a tanév megnyitásakor már csaknem teljes számban együtt volt.