Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

5 A megnyitó ünnepélyen a főiskolai lelkész buzgó imája után a következő beszédet intéztem a tanuló iíjusághoz: „Nemes tanuló ifjúság! Midőn az új tanév küszöbén szívem mélyéből üdvözlöm önöket, hivatalos kötelességemből kifolyólag egyet-mást el kell mondanom, a mi irányadó lehet önökre nézve a tekintetben, miként viseljék magukat, hogy a tanév bezártával a kötelességteljesítés kimondhatatlanul édes érzetével, nyugodt lelkiismerettel távozhassanak el ismét körünkből. Feladatomat nagy mértékben megkönnyíti az a körülmény, hogy a protestantismus alapelvei, melyeket önöknek, mint protestáns tanintézet növendékeinek követniök kell, amellett, hogy minden kétséget kizárólag meg vannak állapítva, egyszerűségeknél és tisztaságuknál fogva bárki által könnyen megérthetők. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje, — melyet épen egy évszázaddal ezelőtt juttatott diadalra Európa legczivilizáltabb s egyik leghatalmasabb nemzete, s melynek diadalát ép most ünnepli a szabadságszerető világ, — a protestantismus melegágyában ért meg annyira, hogy immár áthatja a társadalomnak minden rétegét s boldogságot és megelégedést teremt az emberek között. Ezeket az eszméket hirdetjük tehát mi is, ezekben neveljük fel egyik nemzedéket a másik után s mennél fogékonyabbakká tudjuk tenni azok iránt növendékeinket, annál biztosabbnak érezzük lábaink alatt a talajt. Mert szent hitünk és meggyőződésünk, hogy a protestantismus éltető eleme a szabadság, mely nélkül az rendeltetésének nem felelhetne meg. A protestantismus nemcsak vallási elv, de politikai princzipium is, s mint ilyen, hivatva van az állami életben a folytonos haladást, a folytonos mozgást elősegíteni egyrészről, a konzervativizmus tespedését ellensúlyozni másrészről. A Mindenható óvja meg az emberiséget attól, hogy ez az