Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

7 éreztesse fölényét. Hanem az anyagilag vágy szellemileg erősebb jóakaratúlag támogassa, emelje fel magához a gyöngébbet. Ha önök ezt a tanácsomat már itt az iskolában követni fogják: csak akkor remélhetjük, hogy kilépve az életbe, közreműködnek majd ama válaszfalak ledöntésében, melyek — sajnos — még ma is fennállanak, s melyek a társadalmi osztályok vállvetett összeműködését lehetetlenné tevén, a legüdvösebb törekvéseket is meghiúsítják. A testvériséget kell még a szívökre kötnöm, azt az erkölcsi elvet, melyet a Megváltó így fejezett ki: «szeresd felebarátodat, mint tenmagadat*, sa melyet épen azért nekünk nemcsak mint erkölcsi törvények alatt élő egyéneknek, hanem mint jó keresztyéneknek, Krisztus hű követőinek is be kell töltenünk. A vallásfelekezeti vagy — a mi nálunk ritkábban fordúl elő — a nemzetiségi különbségek ne tegyék önöket elfogultakká, türelmetlenekké egymás iránt. Ragaszkodjanak vallásukhoz, nemzetiségükhöz, a nélkül, hogy a másét lenéznék, vagy pláne gúny tárgyává tennék. Rajongók ne legyenek, csak lelkesedjenek. A rajongás visszataszít, a lelkesedés az, a mi vonz. Ha tehát önök azt hiszik, a mit én is hiszek, hogy a mi vallásunk a maga egyszerűségével és tisztaságával a hivő lelket teljes mértékben kielégítheti; ha önök azt hiszik, a mit én is hiszek, hogy a mi nemzetiségünk faji hibái daczára is nagy dolgokra van hivatva: lelkesedjenek vallásukért, lelkesedjenek nemzetiségükért, de ne legyenek chauvinisták. Nemes tanuló ifjúság! Kedves fiatal barátim! Ezekre kívántam önöket most, a tanév kezdetén figyelmeztetni. A mi mélyen tisztelt igazgató-tanácsunk, melynek tagjait jelenleg körünkben van szerencsénk üdvözölni, valamint az egész tanári kar — biztosíthatom önöket — teljesen át van hatva azoktól a gondolatoktól, melyeket ezúttal az én csekélységemnek kellett tolmácsolni. Mi köztünk az önök nevelése körül követendő elvekre nézve nincsen eltérés. Szivemből