Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

8 kívánom, hogy önök közt se akadjon csak egy is, a ki bennünket meg ne értsen. Én hiszem, meg vagyok róla győződve, hogy azt a hagyományos szellemet, — mely a protestáns tanintézeteket s ezek között első sorban és mindenek felett a mi forrón szeretett, közel negyedszázados főiskolánkat a nemzeti kultura díszeivé, büszkeségévé avatta, — önök híven követni fogják. Ebben a reményben bizalommal tekintek a legközelebbi jövő elé s aggodalom nélkül, nyugodtan nyitom meg az 1889/90-diki tanévet.» Mindjárt a tanév kezdetén Bubics Zsigmond, kassai püspök úr, bérmáló kőrútjában Sárospatakra érkezvén, szept. 9-én Dessewffy Sándor, volt sárospataki plébános, jelenleg csanádi püspök, valamint Prámer Alajos, újhelyi prépost-plébános és Szekerák Kálmán, helybeli esperes-plébános kíséretében látogatásával tisztelte meg főiskolánkat. Tanári karunk — büszkén mondhatom — soha sem volt elfogúlt és türelmetlen a más vallásfelekezetűek iránt. A mi meggyőződésünk az, hogy ha valahol, úgy Magyarországon szükség van az erők egyesítésére. Valóságos bűnt követ tehát el, a ki a vallásfelekezeti különbségeket élére állítván, a hazának egyik polgárát a másiktól elidegeníti s lehetetlenné teszi, hogy a parányi magyarság közegyetértéssel, vállvetve igyekezzék az állam intézményeit megszilárdítani. Ebből az elvből indúlva ki, mi szívesen kezet fogunk a kultura terjesztésében azokkal a katholikus férfiakkal, kik felülemelkedve a rideg felekezeti szempontokon, a nemzeti követelmények elől nem zárkóznak el. Ezek közé tartozván — tudomásunk szerint — a kassai megye püspöke is, természetesen a legszívesebben fogadtuk őt kíséretével együtt főiskolánk ódon falai közt s készséggel bemutattuk neki könyvtárunk nevezetesebb kincseit, gyűjteményeinket, az iskolai helyiségeket. A látottak felett teljes elismerését fejezte