Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

22 adatok vagy a feldolgazatlan márványdarabok. Jönni kell a művésznek, hogy isteni szikráját ezekbe lehelje, s akkor a márvány művészetté domborul. Jönnie kell a statisztikai tudósnak, hogy a nyers számokba életet öntsön; hogy felkutassa a népesség növekedésének vagy csökkenésének biztos okait; hogy megmondja: miért emelkedik gazdaságilag s erkölcsileg valamely állam, miért sülyed a másik, miért nyeri meg egyik hatalom az ütközetet, s miért vesztette e| a másik; a statisztikusnak a rideg számcsoportokból meg kell állapítania nemcsak mára, hanem holnapra is az államtársadalmi élet nagy törvényeit. S akkor a száraz statisztikai adatból kipattan az eleven tudomány, mint Pygmaleon szobrából a hölgy. Itt nemcsak az a főkérdés, hogy mi van. hanem az, hogy miért van így s miért nem lehet máskép. Ha látjuk például, hogy Ausztriában egy négyszög kilomeler területen 74, Magyarországon csak 48-5 ember lakik; vagy Ausztriában ezer emberre 31, míg Magyarországon 38 haláleset jut: ez magában véve elég szomorú párhúzam; de a statisztikus e jelenségen nem búslakodhatik összetett kezekkel, hanem kötelessége kifürkészni mindazon okokat, melyek e különbséget előidézik ; meg kell vizsgálnia a két állam természeti, társadalmi és politikai viszonyait; ki kell figyelmét terjeszteni a gazdasági, szellemi és erkölcsi állapotokra; nem szabad mellőznie egyetlen fontosabb életviszonyt sem, mely az említett tünet okaira világot derít het. Csak akkor oldhatja meg sikerrel tudományos feladatát. S így Queteletnek és Maurice Blocknak igazuk van, midőn azt állítják, hogy a statisztikának nem csupán a népek gazdasági és társadalmi, hanem politikai helyzetével is foglalkozni kell. Mert egyik helyzetnek a másikra, a politikának a társadalomra és gazdasági I helyzetre, a gazdasági helyzetnek amazokra kölcsönös hatása annyira szakadatlan és benső, hogy azokat egymás nélkül sem a tudósok, sem a gyakorlat emberei meg nem érthetik. A politikusok közű] sokan — főleg a kény uralmi rendszer hívei — megtagadják tudományunktól azon jogot, hogy a politikai viszonyokba avatkozhassék s a kormányzati intézményeket s tényeket boncasztalára helyezze. Ez természetes; mert hiszen nincs kényelmetlenebb, különösen a hibás kormányrendszerekre nézve, mintha azokat a társadalmi s gazdasági bajokért felelősekké teszi a tudomány. De kikerülhetetlen egyrészről, hogy a statisztikus belé ne nyúljon merész kezekkel az államkormányzat rétegeibe ; másrészről, hogy az államférfiak működésökben a statisztikát nélkülözzék. A tudomány nem tűr politikai korlátokat. A politika nem korlátozhatja el magát a tudománytól.