Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

KUN BÉLA, JOGTANÁR SZÉKFOGLALÓ RESZÉDE. A statisztika tudományos jellege általában s gyakorlati jelentősége hazánkban. A statisztika, mint önálló és valódi tudomány, az új-kor elsőrangú vívmányainak egyike. Fejlődése karöltve járt a természettudományok hatalmas fölfedezéseivel, melyek a világot átalakították; habár ma is ifjúkorát éli s nem jutott még a tökély azon magaslatára, hol a mathematika vagy természettan mozog; de eddigi döntő eredményeiből túlzás nélkül jósolhatjuk, hogy idővel a politikai és társadalmi tudományok vezérévé növi ki magát, s az emberiség haladására nem lesz csekélyebb lendítő hatással, mint a physika, s átalakító erejét úgy a társadalmak szervezkedésében, mint az államok kormányzatában varázsszerűleg éreztetni fogja. E tan lesz az államtársadalmi élet physikája. Ha a statisztika azon régi állásponton veszteglene, melyre a babonák és előítéletek emberei ma is szívesen megmarasztanák, hogy szavak és számok tömegével leírja nekünk az államok népességi, gazdasági, erkölcsi s politikai viszonyait; hogy megmondja lehetőleg hűn: mennyi népességük, hány gyáruk, hány rabjuk és katonájok van az államoknak: óh! akkor megérdemlené a kicsinylést, megérdemlené, hogy elvonjuk tőle a tudomány nevet. Mert bizonyos, hogy a történeti adatok gyűjtői s registrálói, szenteljék bár minden buzgalmukat s éltüket történelmi adattárak összeállítására, valamint a krónisták. kik szépen egymásután, időszaki sorrendben felsorolják a történeti eseményeket, a nélkúl, hogy azok rejtett okait kutatnák s törvényeit megállapítanák : semmikép nem tarthatnak igényt az igazi tudós hírnevére. Épúgy nem fog alkotni tudományt soha azon statisztikus, ki a statisztikai adatokat pontosan s hiba nélkül megszerzi, táblás kimutatásokban vagy szemkápráztató kartogrammokban összeállítja. A statisztikai számok önmagokban véve, mozdulatlan holt anyagot képeznek, épúgy, mint a históriai