Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

17 jutalmazza azt. a ki a Musa szolgálatába szegődött. A mi magyar hazánk áldozatokat kíván azoktól, kik a nemzet ügyét az irodalom bármely terén felkarolják, s kétszeres áldozatokat kíván és követel a mi magyar kis protestáns világunk, s ma még nincs módjában az, hogy ezen áldozatokkal fölérő egyenértéket nyújthatna legkiválóbb munkásainak. Azon elismerés, melyet a szakférfiak egy szűk köre adhat, semmi arányban sincs sem azzal a fáradsággal, a mit a magyar prot. szakember művei megírására fordítani kénytelen, sem azon anyagi áldozatokkal, melyeket meg kell hoznia, haválasztott szakmájában valami nagyobbszabású munkát akar létrehozni. Ezen közös végzel osztályosa volt a mi elköltözött barátunk is, ki lassankint vagyonát, anyagi jólétét dobta oda áldozatúl a magyar ref. énekügy érdekében. Különösen a vidéken élő író a legtöbb segédeszközt saját költségén kénytelen beszerezni, s miután rendszerint anyagi eszközei igen szerények, hivatalos állása csekélyjövedelmű, lehetetlen, hogy nagyobb anyagi terhek nélkül folytathassa tanulmányait s ezeken alapuló írói munkásságát. Nagy áldozatokkal érhet el csak jelentékenyebb eredményt, s ezen áldozatok megrendítik háztartásának egyensúlyát s a legtöbb esetben szárnyát szegik minden magasabb lendületnek. Ivánka is folytonosan csalódott várakozásaiban. Mentől több szellemi kincset gyűjtött a mi prot. egyházi életünk számára; mentől több műve jelent meg s tette nevét ösmertté s tiszteltté széles e hazában, annálinkább elszegényedett anyagilag, mert csekély vagyonát műveinek előállítása lassankint mondhatni teljesen fölemésztette. Aggódva, szorongva kellett látnia azt, hogy azok, kik szívéhez legközelebb álltak, nélkülözni kénytelenek mindazt, a mi a civilizált élet szükségképeni alapját képezi. Fájó szívvel kellett lassankint drága pénzen beszerzett becses könyvgyűjteményétől, zeneeszközeitől, hangjegyeitől megválnia, mert a küzdelem a létért parancsolólag lépett föl ellenében; a szegénység, ez a paizsos férfiú, bekopogtatott szerény hajlékába, s elvette tőle könyörtelenül mindazt, a mit évek. boldogabb esztendők során magának megszerzett. S ezzel elvette lelkének nyugalmát is ; azon egyensúlyt zavarta meg, melyre a szellemi foglalkozást folytatónak föltétlenül szüksége van. Évek során át láttam s figyelemmel kísértem Ivánka küzdelmeit. A vas-ember sokáig nem engedett a vak végzet kényszerének, küzdött panasz, zúgolódás nélkül; istenbe vetve bizodalmát, harcolt azon a téren, melyre őt a gondviselés bölcsesége odaállította. A ref. egyházi élet emelése, az énekügy gyökeres reformja útján levén 2