Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

14 hozták dolgozatait. Megjelentek tőle az Énekügyi levelek (1861.); Kérelem szentköltészeti íróinkhoz (1862.); Nézelmek, viták és cáfolatok (1865.); Temetési énektáram ismertetéséről (1866.). A «Prot. Népisk. Közlöny»-ben : Őszinte szó az énekügy érdekében (1866.); Válasz (1866.). A «Prot. Egyh. és Isk. Lap>-ban: Debrecen és orgonái (1876.); Szellőztetése az ének-bizottság munkálatának (1877.); Mi a vélemény az új énekes-könyvre Tiszántúl, Dunántúl? (1878.); Észrevétel a dunáninneni küldöttség énekügyi jelentésére (1878.); A magyar ref. convent és az énekügy (1881.); Az énekügyi bizottság jegyzőkönyvéről (1881.); Nyilt kérelem az új énekek érdekében (1881.). A «Zenészeti Lapok»-ban: Rövid önvédelmi nyilatkozat (1864.); Válasz H. L. úrnak (1862.); Levél a szerkesztőhöz (1864.). Révész Imre «Figyelmező»-jében: Néhány szó a ref. énekügy érdekében (1873.); Hazai ref. képezdéinkről (1873.); A nagy Gradual előszava, ismertetése (1874.); G. Katona I. nyilatkozata az éneklésről (1876.); Vélemény az új énekes-könyv felett (1876.); Micsoda alapelvek szerint tanítható az éneklés iskoláinkban? (1877.). Czelder M. «Figyel ő»-j éb en : Leendő énekes-könyvünk érdekében (1880.); A zsoltárénekek áttételéről (1881.); Énekes-könyvünkről (1881.); Válasz Rerde úrnak (1881.); Énekügyi dolgozatok, és még több más, részint rövidebb, részint hosszabb cikke, melyeket e helyt mind fölemlíteni felesleges, a miket azonban megneveztem, azért tettem, hogy láthassa mindenki, mikép a mi elhunyt barátunk figyelmét évek hosszú során át a ref. énekügynek semmiféle fordulata sem kerülte ki. Hozzászólt mindenhez alaposan, megmondva véleményét nyiltan, fentartás nélkül s azon tősgyökeres magyar írmodorban, mely, fáj dalom, oly kevés szakférfiú tulajdona. Az ő irodalmi működése, mióta azt megkezdte, a legszigorúbb figyelemmel kísérése volt azon szakma fejlődésének, melyhez ő a legnagyobb szeretettel ragaszkodott s a melytől magának az egyházi élet bensőségének megújhodását remélte. Ezért volt a mi barátunk írmodora polemikus ott, a hol, saját véleménye szerint, veszedelmet sejtett; buzdító ott, a hol azt látta, hogy eszméi termékeny talajra találnak; parancsoló ott, a hol sejtette ugyan a hajlamot, de nem látott biztosítékot egyelőre az eredményes munkásságra. Értekezései a szakíeríiak előtt még sok ideig érdekkel bírók fognak maradni s a nem szakember is örömmel s élvezettel olvashatja elmélkedéseit, mert a legeredetibb ötletek, igen érdekes megjegyzések szakadatlan sorozata az, mely lépten-nyomon az olvasónak kellemes szórakoztatásúl kínálkozik. A ref. énekügy terén nincs oly kérdés, melyhez 1858—1885-ig alaposan hozzá ne