Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

9 elsőrangú művészekké a gyakorlat, s úgynevezett zenetudósokká az elmélet terén, ezt leginkább azon kezdetleges viszonyok okozták, melyek ólomsúlylyal nehezedtek ránk. Szentesen, mint kántor, a mi barátunk anyagilag elég jól levén ellátva, egész szenvedélvlyel látott a zene komolyabb tanulmányozásához. Pótolni a hiányokat, kiegészíteni ismereteit vált életének főcéljává. Figyelmét nem kerülte ki semmiféle érdekes mű, mely a zeneirodalom terén megjelent, azt megszerezni első gondja volt; sőt, hogy kedvére gyakorolhasssa hivatalos elfoglaltságától ment óráiban kedvenc hangszerét, saját költségén házi orgonát csináltatott magának, s azon játszadozott s annak segélyével igyekezett már akkor a zsoltárok dallamain javítani. Irodalmi működése, mely később oly termékenynyé vált, szintén szentesi kántorságának idejében kezdődik. így szakavatottan nyilatkozik a Sárospataki Fűzetekben a magyar ref. egyházi éneklésről (1858.); a magyar ref. énekekről (1858.); a magyar ref. énekvezérekről (1859.); a magyar ref. egyházi zene- és énektanárról (1859.) í Őszinte szó a zene érdekében (1859.); Végszó az egyházi zene érdekében (18(50.). A Prot. Egyházi és Iskolai Lapban értekezik a következő tételekről: Egyházi ének-tanmódszer (1858.) Bírálat énekes-könyveink felett (1858.): A négyhangú éneklés felállításáról (1859.). Ezen nagyobb értekezéseken kivűl már 1857-ben írta következő máig is kéziratban maradt munkáját: Elméleti és gyakorlati kézikönyv az egyházi énekek alapos tanítására és tanulmányozására, az 1., 2., 3., 4. osztályú népiskolák részére, valamint 1859-ben a Choral-könyvet 5., 6. osztályú népiskolák részére. A szentesi orgonista-kántor feltűnő irodalmi működése Sárospatakon az intéző körökben kiváló tetszéssel találkozott. Lehetetlen volt az iskola vezérlő férfiainak egy ily munkabíró embert Szentesen hagyniok, ha magában a főiskolában az ének- és zenetanítás ügyét s a tiszáninneni egyházkerületben, annak egyházaiban az egyházi ének reformját lehetővé tenni s amazt emelni akarták. Az egyházi éneklés a ref. istentiszteletnek igen fontos kiegészítő része, a mely eredetét a római katli. úgynevezett egyházi népénekekből veszi, mely népénekek a magyar római kath. egyházban gyakran a legkitűnőbb magyar motívumok alapján fejlődtek ki. azonban nálunk a reform, egyházban, a népének az úgynevezett francia zsoltárok alapján fejlődvén tovább, okvetlenül hatalmas reformra és ahozértö reformátorra várt. A mi főiskolánk vezérférfiai jól ismerték, mi a feladat ezen a téren, s ugyanazért az ének- és zenetanári állás