Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1884

5 már is kiállitták a gyakorlati alkalmazás tűzpróbáját s mint ilyenek, üdvös újítások gyanánt jelentkeznek. Egységes főiskolánk különböző intézeti ágaira vonatkozólag, általánosságban elmondott megjegyzéseim után, áttérhetnék már a részletek előadására, ha két örvendetes esemény felemlitését kedves kötelességemnek nem tekinteném. Egyik ifj. báró Vay Miklós ő méltóságának, főiskolánk világi algondnokának hivatalába való belépése és ünnepélyes beiktatása; a másik Zsindely István főiskolai tanár huszonöt éves tanári működésének jubileuma. Mindkét ünnepélyes esemény emléke sokáig fog viszhangozni szívünkben, mint az őszinte tisztelet, szeretet ós elismerés lélekemelő nyilvánulása. Szeretve tisztelt világi algondnokunknak főiskolánkkal való ez újabb frigykötését, a folyó iskolai év megnyitása alkalmával ünnepeltük meg, a főiskolai igazgató-tanáes, tanári kar ós a tanuló ifjúság együttes részvétele mellett és jelenlétében. Szívünk őszinte érzelmeivel fordultunk felé, midőn melegen üdvözöltük úgy a tanári kar, valamint a tanuló ifjúság nevében főiskolánk kormányának ólén; kifejezést adván egyszersmind benső örömünknek ós teljes megnyugvásunknak a felett, hogy szeretett főiskolánk kormánya ily kipróbált hűségű fórfiú kezeibe lőn helyezve. Ünnepeltünk meleg hangon, fenkölt beszédben válaszolt. Szavait első sorban a tanári karhoz intézve, kijelenti, hogy a főiskola szellemi és anyagi ügyeinek folytonos gyarapítására fogja irányozni törekvéseit; kijelenti, hogy bizalmi állását csupán a főiskola iránt való kötelességszerű érdeklődésből fogadta el, hogy ezen ős intézetnek hasznára lehessen, s válvetett igyekezetre szólit fel mindnyájunkat, hogy az oktatásügy általános fejlődésével lépést tartva, háromszázados alapokon nyugvó főiskolánk ne engedje magát a tudományos haladásban újabb intézetek által túlszárnyaltatni. Majd a tanuló ifjúsághoz fordulva, atyai bölcs gondoskodással buzdítja és