Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1884

6 inti őket tanulói kötelességeik hű teljesítésére. Legyen szabad mélyen tisztelt algondnokunk előtt e helyen ismételve kifejeznünk őszinte üdvkivánatainkat; kisérje lépteit nagyfontosságú működése körében a jók ós igazak állandó tisztelete és szeretete! Zsindely István, főiskolai tanár huszonöt éves tanári működésének jubileumát folyó évi január hó 27-ik napján tartottuk meg, a főiskolai igazgató-tanács, tanári kar ós tanuló ifjúság együttes részvétele mellett. Az elismerés, őszinte tisztelet és szeretet hódolatának bemutatása volt ez ünnepély, a jól teljesített munka, hivatalbeli hűség és a becsületes törekvések erénye előtt; az ünnepelt férfiúnak nyújtott azon drága érdem jel vala ez, melyen fényes betűkkel tündököl a felírat: „praetium laborum non vile." A lélekemelő ünnepély lefolyásának megörökítése céljából legyen szabad ide iktatnom köziskolaszékünk jegyzőkönyvének azon pontját, mely annak tüzetes leírását tartalmazza. „Január 27-ike volt a nap, melyen a főiskola a kebelében működő egyik hivatott és ritka hűségű tagjának, Zsindely István gimn. tanárnak 25 éves működését ünnepelte meg. A szokásos egyhangúságot kellemesen zavarta meg ez ünnepély, s mi mindnyájan örömtől sugárzó arccal siettünk a főiskola tanácstermébe, ahol a jubileum 11 órakor vette kezdetét. A főiskolai igazgató-tanács, tanári kar ós az ifjúság képviselői lázas izgatottsággal várták az ünnepelt férfiút. A küldöttségileg meghívott ünnepelt tanárt, megjelenése után Fejes István, főiskolai egyházi algondnok üdvözölte. Melegen mondott beszédében nemcsak saját, de az egész igazgató-tanács legforróbb érzéseit is tolmácsolta, s ennek kifejezéseűl jegyzőkönyvi pontot nyújtott át az érdemeiben megőszültnek. Az alkalom szokatlan volta könyeket csalt az üdvözölt s mindnyájunk szemébe. Meghatottan válaszolt a szónok szavaira, arra kérvén az igazgató-tanácsot, hogyha netalán koránál fogva nem tudna úgy megfelelni