Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

73

tárgyaknak fentebb említett tömör előadásában, sajnos, hogy nem találta meg a megfelelő tömör irályt. Gyakrin használ terjengős parafrázisokat ott, a hol egy pár megfelelő szóval is jellemezhetett volna. — Egy-egy tartalmas és kifejező mondatának a hatását is olykor-olykor felesleges recitativókkal csökkenti. — Szófiizése sok helyen pongyola, mondat szerkesztése, szórendje ugyancsak sok helyen kuszáit, nem magyaros, úgy hogy szerzőt egyáltalában nem lehet jó stilisztának mondani s legelső sorban is ez a körülmény az, a mi sokat levon a pályamuuka értékéből. Szerző — a mint látszik — a történettudományokkal való foglalkozóknak amaz ágához érez hajtandóságot, ahol az anyaggyűjtés és elrendezés, a részletek pontos felmutatása és gondos összeállítása a fődolog ; általános történelmi igazságok levonásához azonban nem sok készséget mutat; egyetemes álláspontra helyezkedni nem tud. — Amahoz szorgalom, kitartás kell — és az magában véve is érdem. — Ezt az érdemet a szerzőtől elvitatni nem lehet. Nagy szorgalmát, széles körű tanulmányát és rendszerező képességét méltányolni kell, miért is őt a jutalomra méltónak ítéljük. Rohoska József.

A Tóth-Fischer díjra, mely a múlt iskolai évben a beér kezeit pályamunka gyöngesóge miatt kiadatlan maradt, ebben, az évben ugyan az a pályák érdós tűzetett ki, vagy is: „A magyar Protestantismus helyzete és működése a Rákóczi Ferenc szabadságharca idején.“ Sajnálatos, hogy az érdekes tárgy iránt most is csupán egyetlen akadémiai hallgató érdeklődött, s az érdeklődést nem bírta fokozni a kérdésnek a jelen évben való alkalmi volta sem. Másfelől viszont megelégedéssel coiistatáljuk, hogy a múlt évben táplált reménységünkben nem csalatkoztunk, amennyiben a jelenleg pályázó munkának a díj kiadható. Nem kifogástalan munka ugyan, sőt nem is olyan, hogy egy akadémiai hallgató próbálkozásával szemben felállítható minden igényt kielégíthetne, de mindenesetre van annyi jó tulajdon- donsága, hogy nem kell erőszakot tennünk sem lelkiismeretűnkön, sem az igazságon, mikor fáradozását jutalmazandónak tartjuk.

Jó oldala először is az, hogy nem csapong el tárgyától, azzal foglalkozik s tiszta képet tud róla alkotni úgy magának, mint az olvasónak. Helyes berendezéssel, logikai csoportosítással osztja be elmondani valóit. Azután pedig jól is írja meg