Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
70 A kérdés megértése folytán szerző az adatok felhasználásában tévútra soha sem lép, hanem mindig tárgyszerű az előadása, elfogadható a bizonyítása s megnyerő a feldolgozása. Nagy alapot nem hajlandó az ihletéi történeti fejlődéséhez vetni, mintha érezné. hogy magának e kérdésnek sem lehetett volna más alapja, mint kizárólag a lélek természete, a melynek fejlődésében nem állapíthatók meg épen e kérdéssel kapcsolatban nagy alakulások, tehát maga a történeti kialakulás sem lehet nagy hullámokat vető. Ám a hol az idő folyamán hullám-verések állnak elő: ott a pályamű Írója is mélyebbre veti a hálóját s igyekszik kielégítő gondossággal meríteni a fenéken rejlő igazság-kincsekből. Az alap-keresésnél a lélektani szempontot azonban szükségesnek tartja kiemelni főként a szent-irásra vonatkozó felfogással kapcsolatban, de a melynél a valószínűség gondolatát állítja előtérbe, bizonyságául annak, hogy a Tcételyt nem tartja veszedelmesnek ott, a hol az az igazságot nem fenyegetheti. Szembe tűnő az alap-rakásnál az a határozottság, a mely- lyel a prot. ihletés-tannak kialakulására vonatkozólag a r. kath. állásponttal szemben a protestáns felfogásnak igazolását végzi, szembe tűnő azért, mert egy komoly meggyőződésnek a nyilatkozatát tartalmazza, a mely- az ifjú pálya-küzdőnek dicséretére válik. A tartalmi beosztást a következőleg ejti meg : 1. a tan fejlődése a középkorig: 2. a tan a közép-kori egyházban; 3. a reformáció korában; 4· a 16—17 században (megkülönböztetésül a tisztán reformátori időszaktól!) 5. az inspiratio tan legújabb története. Ebben a keretben a munka Írója lehetőleg mindent fel akar ölelni, de a mint említőnk, az anyag, amelyet összehordott, nem sok, nem is kimerítő, úgy hogy e tekintetben s az anyagra, az adatokra való hivatkozás tekintetében kifogás kifogásra emelhető, mert utalások, idézett feljegyzések nagy ritka- ságképen találhatók, holott ezekre a pályázó a saját érdekében is köteles lett volna figyelmet fordítani. Van azonban e munkának olyan tulajdonsága, a melyért szívesen elfeledhetők fogyatkozásai s ez: a határozott írói hiva- tottság és képesség. Azt, a mit a pályamű író gondolatként, meggyőződésként hord a lelkében, — a minek kifejezést akar adni, — a miben alakba öntést végez : olyan kiforrottsággal, szépséggel, alaki kifogástalansággal, a nyelv olyan választókosságával
