Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

248

hypothesisek valamelyikéhez, vagy az Origenes bölcs rezigná- ciójával hagyja abba a hiú kísérletezéseket.

Hosszú volna a levél szerzőségére vonatkozó hypothesisek mindegyikéről részletesebben szólani, miért is csak arra szorítkozom, hogy a hagyományos Pál-féle, azután a valószínűséget leginkább megközelítő Apollos-féle, végűi a legújabb időben felvetett Priscilla-Aquila-f éle hypothesiseket ismertessem.

Tagadhatatlanul vannak a zsidókhoz írott levélben olyan adatok, a melyek első tekintetre egyenesen magára Pál apostolra emlékeztetnek. Mindenekelőtt a levélnek antinomisztikus tendenciája, az új kinyilatkoztatásnak, az új-szövetségnek az ó felibe való emelése, határozottan pálias. Vannak ezenkívül olyan részletek a levélben, a melyek feltűnően hasonlítanak a nagyobb páli levelek egyes részleteihez. így: 11,2 — a Gal. Ili, 19-hez: mindkét helyen angyalok közvetítésével διαγγέλων történt ama régebbi kinyilatkoztatás, a melyre mindkét hely szerint az áthágás, vétkezés miatt — παραβασι ς — volt szükség. II, 10 —■ Róm. XI. 86-hoz: mindkét hely szerint ő érte és ő általa van a mindensóg. A VII, 18-at pedig, mintha nem is írhatta volna más, mint Pál: az előbbi parancsolat eltörlése — αΟετψις — annak erőtelen és gyönge volta miatt, δια το αυτής ασ&ενες και ανώφελες, történik. A XIII, 19-ben azzal a kéréssel összefüggésben, a mit az olvasókhoz intéz az író, t. i. legyenek rajta, hogy hamarabb visszaadassék nekiek, egyenesen a Pál fogságára lehet gondolni. A Xlíl, 23-beli αδελφός r/μων Τιμο&εος kifejezés hasonlóképen ott található több páli levélben, így: 1 Thess. Ili, 2. Filem. 1., II. Kor. I, 1 ben.

Ezek az adatok azonban nagyon is csekélyek azokhoz képest, a melyek határozottan ellene mondanak a páli szerzőségnek. A Pál szerzőségének leglelkesebb védői, maguk az alexandriai atyák is belátták azt, hogy a zsidókhoz írott levél stylusa, egész előadási modora alapjában véve különbözik a páli levelekétől. Ezeknek mesterkéletlen, közvetlen, bensőséges és meleg írásmodora helyett a zsidókhoz írott levélben gondosan simított, művészies és klasszikus irályt; szabályos körmondatokban bővelkedő, itt-amott képekkel ékeskedő, általában ünnepélyes, szónoki előadást találunk. Kimondhatjuk egyenesen, hogy levelünk az egész újszövetségnek legszebb és legjobb görögséggel írott darabja, míg a páli levelek e tekintetben sok kifogás alá esnek, a mennyiben ezeknek irálya hebraismu-