Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

243

sokkal teljes. Nyelvhasználata is különbözik a páli levelekétől. A Χρίστος Ιρσονς kifejezést egészen mellőzi; a Ιησονς Χρίστος-1 is csak három helyen (X, 10; XIII, 8. 21.) említi. Kedvenc kötőszava a οϋ-iv, a mit Pálnál sehol sem találunk; VI, 6-ban az ανακαίνιζαν kifejezést használja, mig a páli levelekben e helyett pl. II. Kor. IV, 16; Kol. Ili, 10 — ανακαίνow-t találunk. Sokban különbözik a páli levelektől az ó-szövetségi idézetek beékelésé- ben is: a Pál által használt összekapcsoló kifejezések, mint a milyenek γεγραπται, If/n η γοαηη stb. itt teljesen hiányzanak.

A levél szerzőjének theologiai álláspontja egészen elütő a Pálétól. Pogányokat, r« tOnh egy szóval sem említ, ép úgy, mint görögöket és zsidókat sem. A hit által való megigazúlás· ról nem beszól, valamint a törvény cselekedetei által valóról sem. A hit fogalma egészen más itt, mint a paulinismusban. A XI. 1-nek ama definíciója, mely szerint a hit a reménylettek bizonyossága és a nem látottakról való meggyőződés, inkább a bekövetkezendő jobb állapotnak reménységgel való várására irányúi. A hittel kapcsolatban az tv Χριστοί kifejezés, a mi még a Filemonhoz írott levélben is ott van, a zsidókhoz írott levélből teljesen hiányzik. A megigazúlás gondolata elhalványodik, a σαρξ és πνεύμα között levő ellentét, a mi a Pál vallásos világnézetének alapját képezi, nem lép annyira előtérbe, mint a páli levelekben.

Ezek a páli szerzőség ellen felhozott, és már szinte stereo- typpé lett bizonyítókok eléggé súlyosak arra nézve, hogy a hagyományos Pál-hypothesist minden további nyug-talankodás nélkül vógkópen megdöntöttnek tekintsük.1

Az Ápollos-hypothesis, a melynek kiváló képviselője nem kisebb egyéniség, mint Luther; és a melyhez úgy a régibb, mint az újabb szaktúdósok közül sokan csatlakoztak, leginkább összhangba hozható a külső és belső bizonyítékokkal egyaránt. A zsidókhoz írott levél szelleme és iránya, a mi a levél tartalmából nyilván kivehető, nagyobbára megegyező amaz apostoli férfiúnak, Apollosnak szellemével és irányával, a melynek megállapítására meg nem hiányoznak az uj-szövetsógi bizonyítékok. Azok, a kik a szerzőt az apostolok között, vagy legalább is az apostolok környezetében keresték, eme megfigyelés nyomán nem is gondolhattak másra, mint a Pál apostol társaságában

V ö. Jillicher, i. m. 119. s köv. 1.