Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
247 minden nagyobb városában a házi gyülekezetek. Föltéve tehát, hogy a zsidókhoz írott levél eredetileg csakugyan egy ilyen házi gyülekezetnek lett volna szánva, a mondottaknál fogva akkor sem csupán magában Róma városában kellene azt keresnünk. Bizonyítékok híján teljes képtelenség megállapítani azt, hogy a zsidókhoz írott levél hova, milyen keresztyénekhez, milyen gyülekezethez volt intézve. De nem is szükséges azon továbbra is fáradozni, mert épen az a körülmény, hogy a levél egyes adataiból felépített hypothesiseket ugyanannyi adat egyúttal le is rombolja, bizonyítja már azt, hogy a levél egyáltalában nem kizárólag pogány keresztyéneknek, sem kizárólag zsidó keresztyéneknek volt szánva; sem valami szűkebb körű olvasóközönségnek, vagy épen valamely családias jellegű kisebb társas körnek, hanem: szólott az az egész kcresztyénségnek, mint nagybecsű christologiai tanulmány egy szép tanító levél formájában. És ez, eredménynek minden esetre van annyi eredmény, mintha önkényes hypothesisek, erőszakolt kombinációk útján a germán theologiai elmének mindinkább túlzásokba csapó fur- fangossága nyomán odajutunk, hogy egy privát levél fokára redukáljuk a christologiai értekezések eme tisztes őstypusát. * * · De lássuk már azt a levelünk eredetére vonatkozó másik kérdést, hogy ki volt a szerző? Mind e mai napig első rendű fontosságúnak tartották ezt a kérdést, bár megnyugtató feleletet nem tudtak rá adni. Láttuk fentebb, hogy maga az ősegyház sem tudott semmi bizonyosat a szerző kilétéről. Hogy Pál apostol nem lehetett, ezzel tisztában voltak minden korszakban azok, a kik komolyan és tárgyilagosan vizsgálódtak a kérdés körűi. De kicsoda hát? ... És a kérdés újra meg újra nyugtalanította az elméket, újabb meg újabb kutatásokra sarkalta a kritikusokat; de mind mostanig sem tudtak több eredményre jutni Origenesnél, a ki már régen kimondta azt az őszinte vélekedését, hogy az Isten tudja, ki írta azt a levelet. A levél szerzőinek tartott egyének nevei egy egész lajstromot képeznek. Hogy többet ne is említsek: Pál, Barnabás, Lukács, Római Kelemen, Apollos, Silas, Péter, Priscilla és Aquila mind kombinációba vétettek már s a kritika — a mely ugyan még mindig melegen óhajtaná bebizonyítani az apostoli eredetet — maholnap már csakugyan nem vállalkozhatik egyébre, mint, hogy vagy egyszerűen csatlakozik a seregestül kínálkozó
