Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

5. Épen magáról a római gyülekezetről tudjuk azt — s ha nem tudnánk is, a priori sejthetnénk a filippibeliekhez írott levélből s más dokumentumokból — hogy voltak annak a kebelében egyes házi gyülekezetek; sőt Róm. XVI-ból három olyan kis gyülekezetei is ismerünk, nevezetesen: az Akilas és Priska gyülekezetét, azután az Asynkritus és társai, valamint Fhilologus és társai gyülekezetét. Ezek valamelyikéhez vagy talán egy negyedikhez, a mely azonban már megvolt a Nero- fóle üldözés előtt — írta szerzője a zsidókhoz írott levelet.

Harnacknak emez eredeti megfigyelései olyan plausibilisek, hogy hajlandók volnánk azonnal magunkéivá tenni, ha nyomban nehéz aggályok nem merülnének fel velők szemben. Az 1) szerint teljesen egyszellemű, egy és ugyanazon valláserkölcsi felfogású hívekből áll a római házi gyülekezet, de a 3) alatt említett eme kifejezésből: óhajtanánk, hogy közűletek mindenki ugyanazt a buzgalmat tanúsítsa — egyenesen az tűnik ki, hogy mégsem olyan teljesen egy szelleműek azok, a kikhez a levélíró így beszól. Az író által óhajtott buzgalom a keresztyének bizonyos reménysége teljesülésének a hitére, meggyőződésére vonatkozik, a mint az VI. 11-ben folytatólag ki van fejezve. Ez a reménység, a mint azt annak, az egész újszövetségen átragyogó sugára igazolja, bizonyos eschatologikus, tehát hittanilag isfor- mulázott reménység volt; ha tehát a levélíró előtt még csak óhajtás tárgyát képezi annak a reménységtannak általános hitele: nyilvánvaló, hogy nem valami teljesen egyszellemű s egyfelfogású gyülekezethez intézte felszólítását, annál kevésbbé valami szűkkörű, családias jellegű házi gyülekezethez, a melynél már csakugyan nehéz volna feltenni a hitegységnek hasonló jellegű hiányát. A mi végűi Harnacknak azt a bizonyítékát illeti, mely szerint specialiter épen a római gyülekezetben volt több olyan ecclesiola in ecchsia, arra nézve azt mondjuk, hogy az nemcsak Rómában volt úgy, hanem az akkori keresztyén világban mindenütt. Ellenkezőleg épen az az általánosságban tudott dolog, hogy az ős keresztyének sokáig magánházakban tartották istentiszteleti összejöveteleiket s mivel az egyes városokbeli krisztushivők számának nagysága lehetetlenné tette az istentiszteleteknek egy helyen való tartását; mivel továbbá a római rendőrség figyelmének kikerülése céljából is kívánatos volt a kisebb csoportokra oszlás, így támadtak egészen természetesen nemcsak magában Rómában, hanem a nagy római birodalom