Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
243 mint azt Eusebius is észrevette, a Kelemen-féle első levélben már fel van használva. 2. A XIII. 24-ben levő üdvözlés, az egyedüli, a mi a levélben található, azt bizonyítja, hogy a levélíró Italián kivűl tartózkodik, a címzettek pedig Italiában 3. A háromszor is előforduló -ηγούμενοι neve (Xlll. 7., 17. 24.) a vezető egyéneknek vagy elöljáróknak ugyancsak Rómára vall. így van ez a Kelemen-féle első levélben is; Hermasnál pedig προηγούμενοι. 4. Azt a bizalmat, hogy Isten nem engedi egészen elsűlyedni a gyülekezetei, a szerző (VI. 10.) abból a munkás szeretetből meríti, a melyet a gyülekezet tanúsított s tanúsít is; a mely szeretet nemcsak a legközelebbi társakra szorítkozik, hanem rajtok kívül másfelé is messze kiterjed. Ha ezt a hathatós buzgalmat, a mit a jótékonyságban tanúsítottak, a keresztyén remény ségben és a meggyőződéshez való ragaszkodásban is tanúsítan- fogják (11. v.), akkor ismét jóra fordúl minden. Köztudomású dolog, hogy az egész keresztyénségről való áldozatkész gondoskodás főfő dicsekedése volt az ős római gyülekezetnek. 5. A gyülekezet nehéz időket élt át, nemcsak úgy általánosságban véve, hanem különösen nagy szenvedések jutottak osztályrészéül (X. 32.) épen keresztyén voltuk miatt. A szenvedések emez idejéről igen erős kifejezésekkel szól a levél írója. πολλή α&λησις παθημάτων · ονειδισμοις τε χαι &λιψεσιν θεατριζομενοι · η αρπαγή των νπαρχοηων. Élénken emlékeztetnek mindezek a Nero alatti üldözések leírására a Kelemen-féle első levélben. Ez a párhuzam még tökéletesebbé lesz, ha Xlll. 7-et, X. 32. s köv.- vel hozzuk kombinációba. Kitűnik ekkor, hogy ebben az üldözésben a ηγούμενοι vértanú halált szenvedtek; és pedig olyan ηγονμενοι voltak ezek, a kik hirdettek a gyülekezetnek az evan- gyéliomot. Arról nincs szó, hogy ezek voltak az első missioná- riusok, de az már látszik, hogy a mostani gyülekezet nekik is köszönettel tartozik keresztyénsézeért. Melyik gyülekezetre lehet itt hamarabb gondolni, mint épen a római gyülekezetre, a mely csakugyan átélte a Nero-féie üldözést s ebben a Péter és Pál kivégeztetését? Ezek az apostolok nem voltak alapítói a római gyülekezetnek, de nevezhetők bátran úgy, hogy ηγούμενοι νμων, οιτινες ελαλησαν νμιν τον λογον το ο δέον. Aztán ez a buzdítás : μιμεισ&ε την παττιν αυτών megint parallel I. Kelemen V-höz, a hol Péter és Pál Úgy Ünnepeltetnek, mint γενναία, υποδείγματα és υπογραμμοί, *
