Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
244 Ez említett megfigyeléseit hozza fel Harnack annak a bizonyítására, hogy a zsidókhoz írott levél római keresztyénekhez volt intézve. Eredeti megfigyelések és valósággal merész kombinációk, a melyek azonban még mindig nem bizonyítanak egyebet, mint azt. hogy milyen tág tere nyílik a kombinációnak ott, a hol voltaképen semmi positiv adat nincs; azután meg azt, hogy a nyughatatlan emberi elme az örök titok után is örökké kutatni fog. Nem lehetetlen, hogy épen Rómában tűnt fel először a zsidókhoz írott levél; de magából abból a körülményből, hogy azt Római Kelemen használja, tehát becsüli annyira, hogy idézzen is belőle, az látszik, hogy az szélesebb körben ismeretes és tekintélyes keresztyén írat volt, a mi máshonnan is kerülhetett Rómába. Az a másik körülmény meg, a mit a kánon-alakulás története is bizonyít, hogy a levelet keleten méltányolták legelőször annyira, hogy azt egyhangúlag Pál apostolénak tartották, nyugoton ellenben csak a nicaeai zsinat után fogadták el, ez a körülmény, mondom, inkább ellene bizonyít annak a föltevésnek, hogy a levél eredetileg római keresztyénekhez volt intézve. Tovább menve: a rómabeliek köszöntésének átadása, az a bizonyos üdvözlés a XIII, 24-ben már többet mondana, de azzal mind a mai napig nincs tisztában a történelmi kritika, hogy authentikus-e az, vagy csak valami későbbi betoldás. Ennek az érvnek súlyát tehát csakis az üdvözlő passus authenticitása kérdésének eldöntése után lehetne megmérni. Harnacknak ama másik érve, hogy a levélben említett jótékonyság és áldozatkészség azért vonatkoztatható a római keresztyénekre, mert köztudomású, hogy az egész keresztyénség- ről való áldozatkész gondoskodás fő-fő dicsekedése volt az ős római gyülekezetnek, — ugyancsak nem fogadható el, és pedig azért, mert más egyházak is kitűntek volt a keresztyén szeretet olyatén gyakorlásában. Sőt Pál apostol a II. kor. VIII, 1—-7-ben különösképen kiemeli a makedónjai egyházak nagy áldozatkészségét; dicséri ezeket az egyházakat, hogy, valamint mindenben, úgy a jótékonyság gyakorlásában is kitűnnek, mert erejükhöz képest, sőt erejökön felül, önként adakoztak (VIII, 3.). Az üldözések, bántalmazások elszenvedésében szintén nem egyedül állanak a római keresztyének. Voltak a Nero alatti üldözésekhez hasonló üldözések másfelé is; voltak keleten, nyugaton egyaránt; a XIII, 7 nek a X, 32-vel való kombinálása pedig telje-
