Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

25

és legválogatottabh, legraagyarabb és leglelkesebb közönségével. Gyülekezeti, majd karéneklés után Novák Lajos főiskolai lelkész imádkozott es mondott figyelemmel hallgatott egyházi beszédet

I. Pét. 4: 12—13 versei alapján, a honszerelem tisztító tüzeiről: az istenfélelemről és az önzetlenségről, mint a melyekben a honszerelem megtisztúl és megdicsőűl . . . Aztán következett a tulajdonképpeni Rákóczi-ünnep, folytatva ott a templomban, a kitűzött sorrend szerint. Kölcsey H.mnuszát orgonaszó mellett, állva énekelte a közönség. Majd Fejes István algondnok, mint az ünneprendező bizottság egyik elnöke magvas, érzelmes megnyitót mondott, melyet a főiskolai énekkar „Nemzeti zászló-“ja váltott fel. Aztán Zoványi Jenő tanár adta elő üunepi beszédét, többször zajos hatást keltve bátor, sokszor élességig menő kijelentéseivel, mígnem csattogó tetszés közt fejezte be az egész beszédet. S most jött az ünnepség legsóvárgóbban várt szónoka, a korunkban is leghűbb Rákóczi-imádó, a legállhatatosabb kuruc. Dr. Thaly Kálmán 8 aztán szólt, beszélt, majd özönlötte a szebbnél-szebb Rákóczi·emlékeket Sárospatakról és II. Rákóczi Ferencről, különösen a dicső fejedelemnek Sárospatakhoz és a főiskolához fűződő emlékeiről: születéséről, gyermekéveiről, neveltetéséről.környezetéről, benyomásairól, vágyairól, ifjúkori kedvteléseiről. Elénk színekkel festette az udvartartást személyi és dologi oldalról, a fejedelem életének legboldogabb korszakát, itt eltöltött házas éveit és családi életét. Aztán jött a belső forrongás, küzdelem a nép, a nemzet szenvedéseinek látta, átérzése miatt; rá a gyanú a settenkedés minden lépése, még vágyai után is; az elfogatás, a menekülés, a zászlóbontás mint egy-egy közbevetett gyors villanás, hogy annál tüzetesebben adjon számot a fejedelem itt időzéséről, pihenéséről vagy kedvteléseiről úgy mint készülődéseiről és sereg szervezői működéseiről, az egyház, a közművelődés előmozdítására hozott áldozatairól úgy, mint a főiskola tudós tanárainak dédelgetéséről és az ifjúság pártfogolásáról. S mindezeket bevonta és megaranyozta a fejedelem őszinte vallásosságának, felekezeteskedést nem ösmerő és nem szenvedhető pártatlanságának, példás türelmességének fénysugaraival. Legmegdöbbentőbb volt az egészben az oroszlánszívű és villámkaiú Bezerédi Imrének itt lejátszódott tragédiája. Hogy dobogott szívünk a fennszárnyaló dolgok eleven, szinte a szemünk előtt legördülő szó cselekményére. Ha szóval, beszéddel le lehet valamit írni vagy festeni, azt csak Thaly Kálmán tudja istenigazá\