Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
26 ban. És mi másfél óráig állottunk, ámultunk az ország, talán Európa legnagyobb csevegőjének varázslatos, soha el nem felejthető igézete alatt. Szűnni nem akaró taps, éljenzés, kézszoritás és üdvözlés jutalmazta a mestert e remekéért, de mindenik köszönet, hála és áldás volt a „nagy kuruc“ fejére és életére: áldja meg öt a jóságos Isten ezért a profétálásért, ezért a hon fiúi szíveket raegedző tüzkeresztelőért! A hazafiság igéi hadd teremjenek itt gazdag gyümölcsöket! . . . Erre megcsendült az énekkar ajkain a hol búbánatos, hol vágyó- és siró, hol magas lelkesedéssel csapongó „Héj, Rákóczi, Bercsényi, JBezerédi“ s a mint ennek utolsó ütemei is elhangzottak, Rohoska József tanár adta elő hévvel, lelkesedéssel Fejes István kitűnő alkalmi ódáját, melyet Farlcas István szénior toldott meg az ifjúság nevében, de maga által előadott hódolattal. Aztán még egy karének, az énekkar „Szabadságdala“, majd nyomában Dr. Rácz Lajos ünnepi zárszava s aztán felcsendült a „Szózat“ a gazdag élvezettel ellelt közönség ajakén és a felejthetetlen szép ünnep fél két óra tájban véget ért. De a közönség nem fáradt; sietett a gyűjtemények s különösen a Rákóczi- vonatkozású tárgyak megtekintésére, onnan a főiskolai kertben, erre a célra épült deszkasátorba a közebédre. Két óra után kezdődött ez meg, mintegy 300 résztvevővel, már kezdeteinél is magasra csapkodó lelkesedéssel, a melyet nem csillapítottak sem a főiskola tüzes borai, sem az áradozó pohárköszöntők, sem a felszolgáló pataki leányok tüzes szemei. Állandó volt az ünnep nagy sikere felett való általános öröm, a hazafias lelkesedés s az ünnep sikeréért emberül megfáradt férfiak nevei mellett gyakran emlegették a Darányi Ignác földmivelósügyi miniszterét, ki egy hordó szomorodott ajándékozott az ünnepi hangulat emelésére a főiskola Rákóczi-hagyományu királyhegyi szőlőjének 1901.-iki terméséből. Fogadja Ő Nagyméltósága e helyen is úgy a főiskola, mint a nagy közönség hálás köszönetét! Délután 5 órakor az ifjúság tartotta meg a maga Rákóczi- ünnepét, nem a még elfoglalva levő kerti csarnokban, hanem az iskola templomában. Ifjúsági ünnepnek nem azért neveztük ezt, mintha az ifjúság külön ünnepelt volna, hanem csupán azért, mert ősi szokás az nálunk, hogy az évzáró ünnep délutánját az ifjúság foglalja le és tölti ki a maga előadásaival. Ennek az ifjúsági ünnepnek, melyet a templomba alig férő díszes, különösen női közönség élvezett végig, müsorozata a következő volt:
